- Mielőtt kiutaztunk a világbajnokságra igazán nem tudtuk mire számíthatunk. Van tizenkét csapat, akik borzasztóan kiegyenlített mezőnyt alkotnak. Az 1-12. hely bármelyikén lévő csapat képes a győzelemre. Másrészt derült égből jött Lengyel Balázs betegsége, akinek a helyére az újonc, még csak 17 éves Szilágyi Áron került a válogatottba. A magyar csapat a jelenlegi legjobb felállásban állt ki és mind a négyen remekül vívtak, megérdemelték az aranyat.

Menniyre elégedett Zsolttal és Áronnal?
- Zsolttól mindenki, így én is azt vártam, hogy jól vívjon és jól vívott. Az igazi szenzáció, azonban Áron volt, aki a fiatalsága ellenére jól viselte a terhet és a csapat legjobbja volt.

Nemcsik Zsolttól világbajnoki ezüstérmesként (2006, Torinó) a szurkolók és talán a szakemberek is többre számítottak az egyéni küzdelmek során. Ön hogy látta tanítványa egyéni szereplését?
- Zsolt örök életében csapatember volt, mindig is a csapat volt számára az első. A vívásban gyakran múlnak nüanszokon az eredmények, mint ahogy a tizenhat között is egyetlen jól felkészült ellenfélen múlott, hogy végül búcsúzott. Ez benne van a vívásban, mint ahogy a csapat küzdelmek alatt is voltak vesztes párharcaink, de éppen a fiúk egysége és közös akarat az, ami segített.

Hozott szakmailag valami újat a világbajnokság?
- Jelenleg is komoly viták vannak az edzők és a vezetők között az új szabályokról és azok értelmezéséről. A zsűriskedés nem volt egységes és ez nagyban befolyásolhatja a jövőt.

Mi a véleménye a videó alkalmazásáról?
- Jó is, meg rossz is. A lassítások során olyan apró mozdulatok válnak láthatóvá, amelyek szabad szemmel nem érzékelhetőek, ugyanakkor a visszajátszások után ezek ismeretében dönt a zsűri egy-egy találat sorsáról...
Talán összességében ez a lehetőség bevezetése nem tett jót a sportnak...

Mi vár a fiúkra az elkövetkező hetekben?
- Rövid pihenő után folytatódnak a nemzetközi versenyek, ezekre készülünk.