Nagy lövővel bővült a VasasPlaket idei játékoskerete, a legutóbb a Panathinaikoszban szereplő Robin Lindhout az év végéig kötött szerződést klubunkkal – első mérkőzését majd az alapszakasz befejezése után játszhatja a versenyszabályzat szerint.

Mindez azt jelenti, hogy a csapat játékában fontos szerepet játszó Jesse Koopman mellett már két holland válogatott szolgálja a piros-kék színeket. A 27 éves játékos elárulta, nem véletlen mindez, honfitársa közreműködött abban, hogy ő maga Budapesten kössön ki. Örül, hogy a világ legjobb bajnokságában játszhat, ahol tovább szeretne fejlődni, mert klubszinten és a riói olimpiáról egy hajszállal lemaradó holland válogatottnál is meghatározó céljai vannak.

(Apropó, holland válogatott. A legutóbbi, belgrádi Eb-n Lindhout 11 gólt lőtt, benne 3-3- góllal a spanyoloknak és a horvátoknak. Ennél is jobban sikerült a trieszti olimpiai kvalifikációs torna, az ottani nyolc mérkőzés mindegyikén legalább kétszer betalált, és jól megy neki az idei Világliga-sorozatban is, ahol a csapat már legyőzte a franciákat és szoros meccset játszott a vb-bronzérmes görögökkel.)

Miért a váltás? – kérdeztük Robin Lindhoutot, nem sokkal a szerződés megkötése után.
Legutóbbi klubom, a Panathinaikosz nem teljesítette a szerződésben foglaltakat, és a pénz is elfogyott az egyesületnél. A vezetők jelezték, hogy ha találok magamnak csapatot, akkor távozhatok. Nem voltam ezzel egyedül, mert az edző és egy szerb csapattársam is ebbe a helyzetbe került, ő végül a Jadran Splitbe távozott.

Mennyire volt ismerős számodra korábban a Vasas?
Tudtam, hogy az egyik legnagyobb múlttal rendelkező magyar csapat, amely korábban nagyon jól szerepelt az európai porondon is. Nagyjából képben voltam tehát, már csak azért is, mert Jesse már egy ideje itt játszik, vele pedig tartom a kapcsolatot.

Ha egy játékos ilyen helyzetbe kerül, amilyenbe te, mi történik, hogy kell elképzelni a váltást?
Nos, én minden válogatott csapattársamat felhívtam, érdeklődtem náluk, milyen lehetőségeket látnak, ismernek. Természetesen Jesse véleményét is kikértem, aki azt mondta, ha tovább akarok fejlődni, szeretnék egy nagyon erős bajnokságban játszani, valóban játéklehetőséget is kapni, és szeretném magam a vízilabdán kívül is jól érezni, ne gondolkodjak sokat. Elég gyorsan történt a váltás, az egészben ilyenkor az a nehéz, hogy nincs idő hezitálni a szezon közben.

Ha jobban belegondolunk, „felfelé” váltottál.
Tényleg így van, hiszen a magyar a világ egyik, talán a legerősebb bajnoksága. Ez egy nagyon jó lehetőség számomra, nagyon boldog vagyok, hogy a Vasashoz kerültem.

Mik az első tapasztalatok?
Az, hogy a klub minden elemében professzionális. Nem mindenhol van ez így, hiszen játszottam olyan bajnokságokban, ahol a játékosok egy részének a sport csak a munka vagy az iskola után következett. Ami nem baj, csak így nehezebb profi teljesítményt nyújtani. A Vasasban úgy látom, van egy meghatározó, idősebb játékosokból álló mag, ez hatalmas kihívás számomra, hiszen mellettük tovább fejlődhetek, és hát jó lenne megmutatni, hogy beférek a csapatba több negyedre.

Jesse mit mesélt a klubról és a Vasasról?
Legfőképp azt, hogy nagyon kemények az edzések... Valamint azt, hogy Budapest minden szempontból ideális hely. A sportban fejlődhetsz, a világ legjobbjai ellen játszhatsz, a város pedig csodálatos, ahol mindenki megtalálhatja a számításait. Örülök, hogy itt vagyok, mindig hasznos és kellemes új kultúrát, új közösséget és egy új országot megismerni, ez is fontos nekem és a barátnőmnek, aki mindenhová elkísér. A Vasas mindenben segít, Méhes Jenőtől az edzőn keresztül át a csapattársakig, szóval szeretném kihasználni az itt töltött időt.

Elég sok csapatban játszottál. A holland évek után Sibenikben, Lille-ben, majd a Mataróban. Hogyhogy?
Viszonylag sok klubnak tűnik, de sehonnan sem küldtek el, szóval minden váltást magam kezdeményeztem. Horvátországban egy idő után elfogyott a klub költségvetése, muszáj volt váltani, miután eljöttem, nem sokkal később be is csődölt a klub. Franciaországban nagyon eredményes időszakot zárhattam, második voltam a góllövőlistán, kicsit viszont csalódott voltam a profi körülmények hiánya miatt. Mataróban más volt a helyzet, mert úgy érzem, ott tovább tudtam fejlődni, sikerült a góllövőlista élén végezni. Mégis, úgy éreztem, tovább kell bővítenem a repertoáromat, főleg taktikai téren, és mivel nagyon szeretem a görög vízilabdát, éppen emiatt Athénba igazoltam. Mindig jobb és még jobb akarok lenni, mindig ez vezérelte a csapatválasztásaimat is. Sajnos, ott nem sikerült ezt megvalósítani, már az első hetekben kiderült, hogy valami nem stimmel.

Most viszont itt a lehetőség a Vasasnál, miközben a holland válogatottnál is zajlik az élet. A tavalyi, trieszti olimpiai kvalifikációs tornán remekeltetek, a többi közt a spanyolok legyőzése után jött a franciák elleni mérkőzés Rióért. És aztán a döntetlen és az 5 méteresek, amikkel a franciák jutottak ki az olimpiára. Ez egy olyan meccs és lehetőség volt, ami egyszer az életben adódik csupán?
Nagyon szeretném, ha nem így lenne. Az biztos, hogy rettenetes volt megélni azt a pillanatot, nagyon csalódottak voltunk, én hónapokig agyaltam ezen, és nehéz volt így figyelni az olimpiai tornát is. De egy idő után eldöntöttem, minden negatív energiát el kell felejteni, és a csapat tagjait már Tokió érdekli, mindenki megtalálta az új motivációt. Elkezdődött egy új projekt a válogatottnál, meg akarjuk mutatni, hogy itt vagyunk, tudunk jobbak és még jobbak lenni. A mostani Világliga-sorozatban a horvátok elleni nagy vereség mellett jól teljesítettünk, szóval meglátjuk majd. Én optimista vagyok.