„A XV. kerületi Vasasban játszottam, egy edzőmeccs után Berendi Jóska, a Vasas akkori edzője magához hívott és megkérdezte, hogy meddig akarok az addigi klubomban játszani. Mondtam neki, hogy engem még senki nem hívott máshová, erre ő csak annyit válaszolt, hogy akkor most én hívlak…”

„Így lettem Vasas-játékos, de szinte egyből betette a kaput, hogy minden próbálkozásom ellenére besoroztak Szentesre tartalékos katonának, így sokáig nem játszhattam. A katonaság után pár évvel volt egy évzáró az Eötvös utcai klubházban. Akkor már volt egy középfokú edzői papírom, így az akkori vezetés felvetette, hogy egyengethetném én tovább a férfi kézilabdát. Így esett, hogy játékosként mentem el az összejövetelre és szakosztályvezetőként távoztam.”

„A férfi kézilabda megszűnése után egyből átkerültem a női szakosztály élére. Csodálatos sikerekben volt részünk az évtizedek során, a legszívesebben talán a 82-es BEK-győzelemre emlékszem vissza. Hihetetlen volt, hogy a válogatottat akkoriban 9 Vasas-játékos alkotta. Sterbinszky Amáliáék igazi sztárok voltak, de meg kell mondanom, hogy semmi problémás eset nem volt velük, minden ügyes-bajos dolgot elintéztek saját maguknak.”

„Nem tudok máig sem elszakadni a Vasastól, korábban a lányom is játszott a csapatban, és a mai napig családostul kijárunk a Fáy utcába a bajnoki meccsekre. Szurkolok Csík Jánosnak, hogy visszajussanak az NB I-be!”