A Bocskai emlékversenyek történetének legnagyobb indulói létszámú (140) viadalán hat vasasos bokszoló szállt ringbe, akik valamennyien kitettek magukért, és az elért első, harmadik valamint három ötödik helynek köszönhetően a legeredményesebb csapatként zárta a Vasas-Süllős a tornát.

64 kg-ban Fodor Milánt kazah ifi világbajnok, míg Sinkó Krisztiánt egy Afrika-bajnok ellenfél állította meg, mindketten ötödikként zártak. Egy súlycsoporttal feljebb Bacskai Balázs végigverte  a mezőnyt. 75 kg-ban Harcsa Zoltán bronzérmes lett, míg Hegyi Barnabás ötödikként végzett. A 81 kg-os Bugyik Imre az első körben búcsúzott.

Ráth Miklós, a Vasas-Süllős vezetőedzője:
- Az idei verseny lényegesen jobban sikerült, mint a tavalyi, és ennek nagyon örülünk. Óriási köszönet jár Erdei Zsoltnak és Balzsay Károlynak, akik Bacskai Balázst illetve Harcsa Zoltánt készítették fel – remekül.  A többiek közül Fodor Milán másfél év után lassan kezdi a régi önmagát idézni, míg Sinkó Krisztián parádésan bokszolt, rutinosabb ellenfél tudta  csak legyűrni. Hegyi Barnabás a kubai edzőtábor után nagy becsvággyal lépett a kötelek közé, jól is harcolt, taktikai hibáin kell még javítani.

                                                                                               fotó: Doba István

Bacskai Balázs:
- Ez volt a hatodik Bocskai-győzelmem, nagyon jó érzés volt két év kihagyás után itt lenni, döntőbe jutni, majd a végén aranyat nyerni. Azt hiszem, önmagáért beszél, hogy milyen extázisba kerültünk az edzőmmel, amikor kihirdették az eredményt, komoly feszültség szabadult fel belőlünk. A mezőny ezúttal is erős volt, sok jó külföldi bokszoló eljött Debrecenbe, én három meccset vívtam, és végül mindet egyhangú pontozással nyertem. A mauritiusi sportoló teljesen sötét ló volt, nem nagyon tudtam, hogy mire készüljek. Utána talán a grúz ellen volt a legnehezebb, folyamatosan szabálytalankodott, meg is lékelte a fejemet, ami nem esett túl jól. A döntőbeli török sráctól egyszer már kikaptam, jó kis bunyós, mindent elmond róla, hogy van már riói kvótája. Ügyes, gyors és technikás, ezért próbáltam kivárni, és folyamatosan beleütni a támadásaiba, ahogy látszik, ez végül elég jól sikerült. Összességében kezd visszaköszönni az Erdei Zsolttal való közös munka hatása, felszabadultabban, könnyedebben és talán látványosabban tudok bunyózni. Áprilisban kezdődnek a kvalifikációs versenyek, nyilván jót tett a mostani hétvége önbizalom szempontjából, de addig még sok idő van, az ellenfelek is javulni fognak, nekem viszont nem lehet más célom, mint élni életem utolsó esélyével, és kijutni az olimpiára.