A tavalyi idényről, és az olimpiai szintről:
- Októberben, a Frankfurt maratonon szerettem volna olimpiai szintet futni. Jól ment a felkészülés, és a tavaszi 2 óra 43 perces London maraton után magabiztosan futhattam volna, de 2 nappal a verseny előtt megbetegedtem, ezért le kellett mondanom a futásról. Így a szintteljesítés lehetősége eltolódott, ami akkor elég nagy csalódást okozott.
Gondoltam arra, hogy ha felépülök a betegségből futok még egy maratont az év vége előtt, de mivel Skóciában élek, innen nem lett volna egyszerű elutazni például az olaszországi maratonokra. Másrészt a szint teljesítése magában nem elég az olimpiai induláshoz, úgyhogy a minél jobb kvalifikációs idő reményében elhatároztam, hogy inkább végigcsinálom az itteni mezei futó szezont és az április végi London maratonra összpontosítok.
Amikor értesültem a szintmódosításról, először meglepődtem, másodszor arra gondoltam, hogy ezzel számomra semmi nem változik, hisz jelen pillanatban csak a negyedik legjobb időm van a szintteljesítők között.  Ennek ellenére egy kis lépéssel közelebb érzem magam a célhoz, ami még jobban motivál.

A felkészülésről, az idei versenyekről:
- Ahogy említettem a London maraton a nagy tavaszi célverseny. Erre felkészülésként a téli hónapokban mezei versenyeken indulok. A szezon zárása a skót mezei OB, ami az egyik célversenyem. Március, április környékén szeretnék futni két félmaratont és ezen kívül még lesz egy-két rövidebb utcai futó és pálya verseny, de ezeket csak edzőversenynek tekintem.
Edzőm Jenkei András. Mivel Skóciában élek, így nem vagyunk napi kapcsoltban, de fontos számomra a véleménye és hogy egyetértsünk a felkészüléssel, célversenyekkel kapcsolatban. Nagyra értékelem a tanácsait az edzéseket illetően, mert hajlamos vagyok túl sokat csinálni, vagy különböző versenyekre, távokra koncentrálni. 
Férjem, Graham is nagyban segíti a felkészülésem, gyakran figyelmeztet arra, hogy ne csak a kilométereket hajszoljam, hanem, figyeljek oda a nyújtásra, erősítésre és hogy néha csináljak alternatív edzéseket is.
Az olimpiai részvételről:
- Nincsenek illúzióim Rióval kapcsolatban, tudom, hogy milyen időkre képes az élmezőny és ahhoz képest hol van egy 2:42-es vagy akár 2:38-as maratoni idő.  Ennek ellenére hatalmas élmény és megtiszteltetés lenne számomra, ha rajthoz állhatnék az olimpiai maratonon. Távlatokban gondolkozva pedig majd szeretnék minél jobb időt elérni a maratoni távon.
Élvezem a kemény edzéseket, szeretem gyűjteni a kilométereket, ha nem lenne előttem az olimpia lehetősége, akkor is motiválna az, hogy kihozzam magamból a maximumot és megtudjam, hogy mire vagyok képes.
A 2016-os év feladatairól:
- Számomra a legfontosabb, hogy egészséges és sérülésmentes maradjak, nagyjából 140-160 km-es heteket futok. Mellette PhD kutató vagyok a glasgowi egyetem Társadalom Tudományi Karán, ezért fontos hogy megtaláljam az egyensúlyt az edzések és az egyetemi munka között.  
Az edzéseknél a hangsúly a minőségi munkán lesz, a mennyiség megtartása mellett. Próbálok arra gondolni, hogy a cél az, hogy minél jobb időt fussak Londonban, és nem az, hogy kijussak az olimpiára. Ha ott ki tudom hozni magamból a maximumot, akkor elégedett leszek, és ha az egy olimpiai helyet jelent, az csak plusz.

Az eddigi pályafutásról:
- 18 évesen kezdtem el komolyabban edzeni. U23-ban volt egy-két jobb eredményem, pl.: megfutottam 10 000 m-en a korcsoportos Eb szintet, és megnyertem az U23-as félmaraton OB-t. 2007-ben egy csontdaganatot találtak a sípcsontomban, amit meg kellett műteni.  Két évbe telt, mire teljesen rendbe jöttem, és megint igazi edzésmunkát tudtam végezni. 2010-ben futottam az első maratonomat Frankfurtban, 2;45-ös idővel értem célba.
Számomra azok a versenyek emlékezetesek, amikor egy bátor versenyzés a táv elejétől meghozza a gyümölcsét. Ilyen volt, amikor 2013-ban negyedik lettem a svéd félmaratoni OB-n és a tavalyi London maraton is hasonló élmény volt.
Akkor a tél közepén két hónapot sérült voltam és órákat töltöttem alternatív edzéssel, így nem voltam benne biztos, hogy menni fog a versenyzés. De bátran kezdtem, és igaz, hogy a táv második fele lassabb lett, de ennek ellenére azt éreztem, hogy nem csak lefutottam a távot, hanem versenyeztem a táv elejétől a végéig. 

(forrás: masz.hu, Mérei László)      
fotó: Doba István