Egy letűnt korszak tanújával nosztalgiáztunk...

„1963-ban kerültem a Vasasba játékosként, összesen öt évet játszottam a klubban, rendre ott voltunk a bajnokság élmezőnyében. Akkortájt a röplabda még nagyrészt szabadtéri sportág volt, mi pedig „soklaki” életet éltünk. A Vasas-székház az Eötvös utcában volt, sokat edzettünk az Üteg utcai iskola tornatermében, illetve Pasaréten volt egy nagyon szép nyitott pályánk, tribünnel. Később aztán lett fedett otthonunk is Pasaréten, a mai kosárlabdacsarnokban vívtuk a meccseinket.
Az egy nagyon jó kis hely volt, összejártak a szakosztályok rendszeresen, nagy mulatságok voltak a pasaréti presszóban, a későbbi elnök, Meszéna Miklós volt az egyik jó barátom, de ugyanilyen jó szívvel emlékszem Markovits Kálmánra is, akit mi csak a „gróf gyereknek” hívtunk.

"Közel húsz év elteltével, 1988-ban folytatódott a vasasos történetem, ekkor már a Fabulon-Kőbánya férfi csapatánál tevékenykedtem vezetőként, a nehéz helyzetben lévő Vasas pedig megkeresett minket, hogy segítsünk. Végül fúzió lett belőle, és Vasas-Fabulonként folytattuk, én lettem a szakosztályvezető, de megtartottam magam mellett az ős-vasasos Surányi Miki bácsit is."

"Amikor én voltam a szakosztályvezető, általában dobogón tudtunk végezni a csapattal, ötödiknél gyengébb helyezésünk pedig talán sosem volt. Ebben nagy szerepe volt, hogy a 90-es évek elején szerződtetni tudtuk a kiemelkedő képességű légióst, az olimpiai bajnok Smoguljev Oleget, valamint a 220-szoros magyar válogatott Szabó Kálmánt. Nem voltak már fiatalok, de a hazai bajnokságból kiemelkedtek. Persze emellett az is sokat számított, hogy a kispadra a komoly tapasztalattal bíró Garamvölgyi Mátyás ült le, akit Törökországból csábítottunk haza."

"Rengeteget áldoztunk és áldoztam én személy szerint is a férfi röplabdára, de a 2000-es évek környékére gyakorlatilag lehetetlenné vált a helyzet, így kértem Gyalog Andrást, hogy jelentse be a Szövetségnél a megszűnésünket, én erre nem lettem volna képes, az biztos… 2004-ig azért még játszottunk a Budapest-bajnokságban, ahol persze simán nyertük az aranyakat, de utána végleg lezárult egy korszak."

"Mindettől függetlenül szívesen emlékszem a Vasasra, az már kevésbé tölt el jó érzéssel, amilyen szinten a férfi röplabda most van… Sajnos az egyik lábamat amputálni kellett, így nem vagyok túl mozgékony, de szeretnék még valamikor a jövőben kinézni a Fáy utcába, érdekel, hogy mi a helyzet a klubnál."

Az 1999-2000-es bajnoki évben szerepelt utoljára a magyar bajnokságban Vasas férfi röplabdacsapata
(felső sor középen: Nyerges Pál)