Kammerer Zoltán és Szalai Tamás kettős kölcsönhajóban is tartotta az idei válogatókon mutatott remek formáját. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai a K2-1000 méteres versenyszám előfutamában ugyan még minimális különbséggel alulmaradtak a 2013-as világbajnok német Max Rendschmidt, Marcus Gross párossal szemben, a finálé azonban már az övék volt.
A jó rajtot követően 500-nál az élre álltak, majd a hajrában biztosan verték vissza a németek próbálkozását, és az Európai Játékok – eddigi rövid – történelme során az első férfi aranyérmet nyerték Magyarországnak.

Szalai Tamást, az azeri fővárosban értük el, nem sokkal a verseny után:
- Már az előfutam is olyan volt, mint egy döntő, mert gyakorlatilag mindenki a mi futamunkban indult, aki számított. Ott végül másodikak lettünk a németek mögött, én eléggé kihajtottam magam, de Zoli mondta, hogy benne azért még maradt egy kicsi.
A döntőben főleg magunkra figyeltünk, őszintén szólva, egy darabig fogalmam sem volt róla, hogy a többiek hol vannak, csak annyit tudtunk, hogy a németek nagyjából hétszáznál szoktak robbantani. Nyolcszáz előtt fel is tűntek mögöttünk, ezért már akkor rögtön hoppoltunk, hogy ne tudjanak még jobban feljönni. Végül nagyjából annyival vertük meg őket, mint amennyivel az előfutamban kikaptunk.
Nagyon boldogok vagyunk, ezt a német egységet mostanában senki sem tudta megverni, idén eddig mindent vittek, most viszont egy fontos versenyen tudtuk kicsit letörni a szarvukat.
Nyilván az is lényeges, hogy kifejezetten erős mezőnyben, olimpiai számban tudtunk nyerni, de egyébként minden olyan itt kint mintha olimpián lennénk. Közös evések vannak, a faluban nagy tévéken lehet követni az eseményeket, és a biztonsági szabályok is nagyon szigorúak, a versenyhangulatra tehát nem nagyon lehet panasz. Kammerer Zoli azt mondta, hogy az athéni olimpiához képest például sokkal komolyabb a szervezés. Jövőre azért szeretnék ilyesmit egy igazi olimpián is átélni, de hozzászoktatásnak nagyon jó a mostani esemény.
Most még egy kicsit pihenek, aztán holnap szurkolok a négyesnek!

                                                                                       fotó: Doba István (archív)