Vasas – Mezőkövesd Zsóry 2-1 (0-0)
Illovszky-stadion, 4000 néző.
Vezette: Lovas (Aradi, Makkosné)

Vasas: Németh G. – Bori (Ádám M., 64.), Debreceni, Tamás L., Görgényi – Gál M., Czvitkovics, Hangya – Remili (Murka, 87.), Ferenczi I. (Kenesei K., 73.), Vass P.
Vezetőedző: Szanyó Károly

Mezőkövesd: Dombó – Szeles, Nánási, Gengeliczki, Sváb – Baracskai (Csirmaz, 46.), Takács P. – Molnár G., Tajthy, Medgyes (Izing, 59.) – Balajti (Nyilas E., 72.).
Megbízott edző: Varga Attila

Gólszerző: Czvitkovics  2 (61., 83.), ill.: Medgyes (51.)
Sárga lap: Görgényi (70.), Tamás (80.), Debreceni (88.), ill.: Gengeleczki (17.), Tajthy (60.), Nánási (85.)
Kiállítva: Izing (63.) 

Az első szembetűnő mozzanat az volt, hogy milyen elánnal végezte a kezdőcsapat a bemelegítést Tóth András közreműködésével, ebből már lehetett látni, hogy itt szó sem lesz könnyed gálameccsről, játékosaink ugyanúgy odateszik majd magukat, mintha a Mezőkövesd elleni kilencven percen múlna a bajnoki cím vagy éppen a feljutás.

A következő szembetűnő dologhoz csak ki kellett nézni a lelátóra, ki-ki vérmérséklete szerint állította, hogy az elmúlt tíz, illetve húsz évben nem voltak ennyien a Fáy utcában. Való igaz, nem mostanában éltünk át olyat, hogy a késve érkezőknek perceken át kellett üres helyek után kutatniuk.

Ehhez a felfokozott érdeklődéshez egy minden szempontból remek szezonra volt szükség, no meg a sorsolás is kicsit nekünk kedvezett, hiszen már biztos bajnokként, az Illovszky-stadionban kerülhetett sor az igazi díjátadós fiesztára. 1976/77 után - noha ezúttal csak a másodosztályban - de bajnoki címet ünnepelhetett a Vasas-család.

Azért előtte volt egy meccs is vasárnap este, méghozzá a cseppet sem gyenge Mezőkövesd ellen, akik ezúttal inkább a hatékonyságukkal tűntek ki, hiszen egyetlen komoly helyzetük volt, de azt gólra is váltották, így a második félidőben egy darabig úgy tűnt, itt bizony ünneprontás lesz.

Előtte a mieink elképesztő mennyiségű ziccert hibáztunk el, a születésnapos Remili pedig még egy büntetőt is kihagyott, végül azonban Czvitkovics duplájával mégis behúztuk az utolsó meccset is a végére megfogyatkozó vendégek ellen. Maga a kétgólos főszereplő az ünneplés alatt csak annyit mondott, hogy szerinte életében először fejelt gólt tétmeccsen… A másodiknál pedig remek passzt kapott Keneseitől, de ezt már mi tesszük hozzá.

A főszereplő szó egyébként talán nem is teljesen helytálló a mai ünnep kapcsán, hiszen az élete utolsó meccsét játszó, a lefújás után könnyeivel küszködő Németh Gábortól kezdve a sikeredző Szanyó Károlyon át mindenki beletette a magáét ebbe az aranyba.

Nem véletlenül állt ott a pódiumon Vancsa Miklósék mellett Markovits László, Raduly József, vagy éppen dr. Genzwein Ferenc, ki többet, ki kevesebbet, de mindenki tett azért, hogy a májusi örömmámor után a következő szezon már az NB I-ben érje a Vasas labdarúgóit.

A bajnokság végeredménye: