Toma Mihály, világbajnoki érmes, olimpiai helyezett egykori kiváló birkózónk, a Vasas aranygyűrűse, 50 évvel ezelőtt, 1965 május 5-én lett a Vasas birkózója.
A számok érdekes egybeesése és az évforduló kapcsán osztotta meg gondolatait honlapunkkal:
A kezdetekről:
„Tökéletesen emlékszem, amikor 17 éves koromban beléptem a Koltó Anna utcai Vasas birkózóterembe. Nagybátyám aki kötődött a klubhoz vitt le minket az öcsémmel, Ferenccel. Vidéki srácok voltunk, de Vágó Wágner Robi bácsi mindenben segített nekünk, szó szerint apánk helyett apánk volt. Pasaréten kaptunk egy szobát sok más vasasos sportolóval együtt, igazi klubélet volt akkoriban, jóban voltunk az olyan sztárokkal is, mint Mészöly Kálmán. Tényleg csodás évek voltak!”
A Vasas Centenáriumi ünnepségén, 2011-ben
A pályafutásáról:
„Hamar kiderült, hogy van érzékünk a sportághoz, bár ez nem meglepő, hiszen már kisgyerekként is állandóan gyűrtük egymást otthon Balatonfenyvesen, ehhez képest egész későn kezdtünk el ténylegesen birkózni. Én már két év után junior válogatott lettem, végül összesen 11 magyar bajnoki címet nyertem és két olimpiát is megjártam. 1976-ban Montreálban például mindkét fogásnemben indultam. Az öcsém is sikeres volt, sokat beszéltek rólunk, ritka volt, hogy egy testvérpár mindkét tagja ugyanabban a sportágban eredményes.”
Raduly Józseffel, a Vasas tiszteltbeli elnökével és Fügedy Péterrel, a klub életműdíjasával
fotók: Doba István
Az aktív versenyzés után:
„Én voltam az első magyar birkózó Svájcban, majd 1983-tól ott edzősködtem néhány évig. Tudatosan készültem erre a pályára, elvégeztem a TF-et is, a saját kifejlesztésű akciómbólból, a Toma-féle válldobásból írtam a szakdolgozatomat. Ezt persze sokan nagyképűségnek tartották, de végül szerencsére ötöst kaptam. Miután Svájcból hazajöttem, visszakerültem a Vasashoz, előbb technikai vezető, majd szakosztályvezető lettem, akkor már Meszéna Miklós volt a klub elnöke."
Manapság:
„Noha jelenleg nincs közöm a klubhoz, azért máig szívesen gondolok a Vasasra. Versenyzőként örökös bajnok lettem, majd Markovits László jóvoltából 2006-ban az aranygyűrű kitüntetést is megkaptam. Továbbra is a birkózás az életem, mostanság én edzem a veterán birkózóválogatottat, de még én is versenyzem az öregfiúk között, idén szeretnék ott lenni a világbajnokságon. Sajnos az öcsém már nem lehet velünk, néhány éve egy infarktus elvitte…"
Toma Ferenc és Toma Mihály
