A szezon legrangosabb magyarországi vívóversenyén óriási létszámú mezőny gyűlt össze, 216-an neveztek a viadalra. A minőségre sem lehetett panasz, hiszen a világranglista első huszonöt helyezettje közül mindössze egyetlen egy vívónő hiányzott. Ott volt a résztvevők között a ranglista éllovasa, Szász Emese is, aki az idei év eddigi két Grand Prix-jét könyökműtétje miatt kénytelen volt kihagyni.

A Vasas világklasszisa kiemeltként a 64-es táblán kezdett, és egymás után két orosz riválist búcsúztatott különösebb gond nélkül. A negyeddöntőben viszont a  lengyel Piekarskával szemben már gondjai adódtak. Olyannyira, hogy ellenfele végig többtusnyi előnnyel rendelkezett. A véghajrában, az utolsó huszonöt másodpercben, Emese 12:14-ről kiegyenlített, ám a mindenről döntő tust ellenfele vitte be.

Szász Emese:
- A legfontosabb az volt, hogy három és fél hónap után újra tudtam versenyezni. Felszabadultan mentem föl a pástra, nem görcsöltem előre azon, hogy fog-e fájni egy-egy mozdulat, és szerencsére nem is volt semmi gond. Fizikálisan sem éreztem, hogy nagyon le lennék maradva, persze az azért nyilván számított, hogy a többiekben már benne volt két világkupa verseny idénről.
Tavaly március óta minden világkupa versenyen ott voltam a közvetlen élmezőnyben, ehhez képest nyilván sajnáltam, hogy most a tizenhat között kiestem. Sajnos az asszó közepén nagyon elengedtem a lengyel lányt, bár a végén még így is majdnem sikerült fordítanom.
Az biztos, hogy lesz ez még jobb is, május 1-től indul az olimpiai kvalifikáció, úgy vagyok vele, hogy onnantól kell újra teljesen a toppon lennem. Mondanom sem kell, mekkora cél számomra Rió, nagyon szeretnék végre egy olimpián is maradandót alkotni.

A többi vasasos induló közül Antal Edina jutott el a 128-as tábláig, és ott búcsúzott, míg Klára Zsuzsanna, Mészáros Edina és Buta Levente számára ezúttal a selejtező jelentette a végállomást.