Vasas-Óbuda – TEVA-Gödöllői RC 3:2 (-16, -18, 25, 22, 7)
Fáy utca, 1400 néző.
Vezette: Szabó P., Mezőfi.

Vasas-Óbuda: Tálas 7, Vacsi 12, Pekárik 7, Szombathelyi Sz. 11, Miklai 26, Háfra 4. Csere: Lévai, Tóth A. 1 (liberók), Durst, Villám.
Vezetőedző: Jókay Zoltán.

Gödöllő: Lutter L. 3, Takács D. 5, Szakmáry 20, Széles 15, Csengeri 27, Fritz 6. Csere: Bánlaki (liberó), Kalotai, Nagy K., Radomszki.
Vezetőedző: Horváth András.

Az eredmény alakulása:
1. játszma: 4:1, 8:9, 16:14, 2. játszma: 4:8, 8:13, 13:20, 3. játszma: 4:8, 13:9, 14:14, 23:24, 4. játszma: 11:6, 15:15, 19:16, 21:21, 5. játszma: 3:0, 7:6, 14:7.

Az egészen fantasztikus Vasas Óbuda játékosok szombat este cáfolták az állítást, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Háromnegyed nyolc táján valószínűleg nagyon kevesen gondolták úgy hogy képesek erre, hiszen az ellenfél centere Kalotai Zsófia a kupagyőzelemért szervált...
Aztán az ex-vasasos lány a hálóba ütött, a mieink meg a padlóról felállva egyre magabiztosak lettek, bő fél órával később pedig Szombathelyi Szandra hálóról lecsorgó nyitása után kezdődhetett az önfeledt ünneplés.

Persze az előbb felelevenítettek előtt történt egy és más. Például az, hogy az UTE és a TF bronzmeccse után zsúfolt lelátók, és elképesztő hangulat fogadta a döntőre melegítő játékosokat. A Vasas-tábor kitett magáért, erre az alkalomra készült drapériával, zászlókat lengetve fogadta kedvenceit. Még az sem szegte kedvüket, hogy miután a futballmeccs befejeztével átjöttek a csarnokba, bizony már csak a lépcsőn szorongva tudtak szurkolni, .

Sokáig úgy tűnt a lányok is kellő hőfokon kezdik a játékot, többnyire nálunk volt az előny, egészen a második technikai szünetig. Ahogy visszajöttünk a pályára elveszítettük a nyitás jogát, Csengeri Petra szerváival pedig egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni, nem segített az időkérés sem, zsinórban 11 pontot szereztek a gödöllőiek.

Egy ilyen negatív széria általában nem múlik el nyomtalanul, most is így lett. Önbizalom nélküli mozdulatok, technikai hibák sora a mi térfelünkön, ellenfelünk pedig gálázott. A 18-ra nyert szett után úgy tűnt ők is, és a csarnok nézőterén nagyobb számban inkább nekik szurkolók is elhitték, letaszítják a kupatrónról a Vasast! Hát ez meg nem így lett!

Igaz nem folytatódott egyszerűen. Másfél hete a Folyondárban 0:2 után, ellentmondást nem tűrően „haraptunk”, most kicsit nehezebben jött meg az ihlet, ám lassacskán belelendültünk. Miklai Zsani egyre inkább kezdte megtalálni önmagát, Tálas Zsuzsi klasszis módon irányított, Szombathelyi Szandra, Vacsi Evelin, Pekárik Eszter is egyre többször örülhetett a pontjai után. A szett végén pedig az idegek harcát is mi bírtuk jobban.

A következő játszma már rólunk szólt, a gödöllőiek kétségbeesetten kapaszkodtak, de ez „csak” arra volt elég, hogy ott lihegjenek a nyakunkon. Az első szettlabdánkat még „túlélték”, de aztán Miklai nem kegyelmezett.
0:2-ről egyenlítettünk, és ha már ezt megtettük, akkor nem is álltunk meg. A mindenről döntő szettben is végig vezettünk, 12:7-nél egy Vacsi-Tálas blokkal vettük vissza a nyitás jogát, Szombathelyi pedig lezárta a találkozót.

Jókay Zoltán csapata sorozatban negyedik kupagyőzelmét aratta, a mester pedig már nyolcadszor ünnepelhetett a Vasast irányítva. Bátran kijelenthetjük: páratlan szakmai teljesítmény!

                                                                                                           fotó: Doba István