Isten éltesse a Vasas örökös bajnokát!
- Köszönöm, jólesik, hogy számon tartanak, elhiheti, bennem sem múlt el nyomtalanul az a közel nyolc év, amit a Fáy utcában töltöttem. Sokat köszönhetek a Vasasnak, de talán mondhatom, hogy én is segítettem a klubnak, hiszen a pályafutásom legsikeresebb időszakát töltöttem itt. Hét bajnoki címet nyertem, 2001-ben Európa-bajnok voltam, és hát ugye az a számos ezüst a világversenyeken…

Utóbbit most nem is feszegetném, inkább mesélje el, hogy került a 2000-es évek elején hozzánk.
- 1996-ig a szülővárosomban, Miskolcon birkóztam, utána jött Szeged, majd Kecskemét, utóbbi egyesület színeiben voltam kint még Sydneyben is. Aztán az olimpia után megkeresett Bódi Jenő, a Vasas vezetőedzője, végül 2001 elején lettem a klub versenyzője. Még arra is emlékszem, hogy január 26-án voltam először a Fáy utcában edzésen.

Tetszett?
- Akkoriban pont ezt kerestem! Miskolcon hozzászoktam a klasszikus klublégkörhöz, a Vasasnál pedig erre találtam rá újra. Tényleg egy nagy család voltunk a Fáy utcában, rengeteg sportoló, rengeteg sportág, pezsgő élet, jó kis Vasas Családi Napok, szóval tényleg nagyon szerettem ezt az időszakot!

Furcsa, mostanában mindenki azt mondja, hogy ez teljesen eltűnt a sportból…
- Pedig akkor tényleg mindenki ismert mindenkit klubon belül. Jóban voltunk nagyon a bokszolókkal, de ugyanígy a kézis lányokkal meg a focistákkal is. Akkoriban Kabát Petiék játszottak a Vasasban, vele kifejezetten jó barátságba kerültem, tartjuk a kapcsolatot folyamatosan.

Akkor ezek szerint járt ki focimeccsekre is a Fáy utcában, noha köztudottan Diósgyőr-szurkoló…
- Persze, voltam sokszor, sőt, 2001-ben, miután Isztambulban Európa-bajnok lettem, egy Vasas-Dunaferr meccs előtt köszöntöttek, futottam egy tiszteletkört a stadionban. Persze volt, aki már akkor heccelt, hogy mi lenne, ha Vasas-Diósgyőr meccs lenne. Mondtam, hogy akkor bizony a vendégszektorban lennék, a Diósgyőr az mégiscsak Diósgyőr, de ettől még drukkoltam a Vasasnak is.

Kik segítették a kiemelkedő nemzetközi eredményekhez?
- Bódi Jenőt mindenképpen ki kell emelnem, ő rengeteget segített miután a 2000-es olimpián számomra csalódást keltően szerepeltem. Szakmailag és emberileg is nagyon jó volt a kapcsolatunk, sőt, mondhatom, hogy ez a mai napig így van, hiszen rendszeresen szoktunk beszélni. Csendben jegyzem meg, nem véletlen az sem, hogy a legutóbbi csapatbajnokságon a vasasosok mögött ültem, a kötődésem megmaradt. Tényleg nem akarok senkit kihagyni, de Kacsó Tibort is meg kell említenem a Vasas birkózó szakosztálya kapcsán és Markovits László elnök úrnak is nagyon hálás vagyok, nagyrészt neki köszönhető, hogy 2004 után is maradtam a klubnál.

És a versenyzőtársak?
- Jó kis csapat volt, olyan birkózókkal, mint Wöller Gergő vagy éppen Virág Lajos. Gergővel később Németországban is birkóztam egy csapatban, Lajossal pedig sokat edzettünk együtt, ilyenkor ment mindig a zrika, de persze ettől még nagyon jóban voltunk. Egyébként most, hogy beszélgetünk, csak úgy tódulnak a fejembe az egykori társak a nevei, Balla Bandiék vagy éppen Martin Gabiék, reggelig tudnám sorolni… Tudom, hogy már mondtam, de ez tényleg egy nagy család volt!

Látta már, micsoda új otthona van a piros-kék birkózóknak?
- Hogyne, versenyeztem is már ott, talán pont tavaly, tényleg nagyon szép, minden igényt kielégítő. Biztos ráfért a régi teremre, hogy teljesen új legyen a helyén, bár anno az is teljesen rendben volt, ahol mi edzettünk. A körülményekre sosem panaszkodhattunk a Vasasban, még akkor sem, ha bizonyos erősítőszerekkel, amiket használtunk a Fáy utcában, valószínűleg még Kozma Pista vagy Hegedűs Csaba is dolgoztak korábban.

Mivel tölti most a napjait Deák Bárdos Mihály? Látjuk még a szőnyegen?
- Aktív vagyok még, bár jóval kevesebbet edzem, mint korábban. Egyre több a más elfoglaltság, visszatértem Miskolcra, szakmai igazgató vagyok a városi sportiskolában, illetve önkormányzati képviselőként is tevékenykedem, szóval unatkozásról nem nagyon beszélhetek.

A nagy nyüzsgésben néha azért odapillant a vasasos eredményekre?
- Persze, maradtak a Vasasból olyan barátaim, ismerőseim, többek között szurkolók is, akikkel tartom a kapcsolatot, ha Pesten járok találkozni is szoktunk, úgyhogy mondhatom, hogy képben vagyok. Nagyon figyelem például a focit, úgy látom, Szanyó Károllyal tavasszal végre visszajuthat a csapat az első osztályba. Ideje lenne, a Vasasnak ott a helye, úgyhogy szurkolni fogok nagyon!

Jenkei Dániel