Nem zavarok?
- Éppen a délutáni edzést tervezem, de van még időm, kérdezzen nyugodtan.

Nagyon kínozza a fiúkat?
- Múlt héten kaptak először pihenőt, legalábbis a csütörtök délelőttöt elengedtem. Ők inkább a délutánt szerették volna, de mondtam nekik, hogy ez nem kívánságműsor. Meg is jöttek délután, mondták, hogy milyen jó volt tovább aludni, de nekem sem kellett több, mindent bepótoltunk. Majdnem kétórás edzést tartottam, súlyzóztak és futottak, még nézni is fárasztó volt. Néha engedek a penzumból, néha ráteszek egy lapáttal, ez egy ilyen húzd meg – ereszd meg játék.

Hatékonynak tűnik a munka, az évzáró szövetségi felmérőn Kucsera Gábor például fekvenyomásban és mellhez húzásban is a legjobb volt.
- Igen, de nemcsak ő, Szalai Tamás is kiemelkedő volt, meg egyébként mindenkinek megvan a csoportból a maga erőssége, én viszont pont a gyengeségeiket szeretném fejleszteni. Folyamatosan emeljük az adagokat ősz óta, a kondi mellett sokat úsznak, de például futni is jóval többet szoktak, mint tavaly. A férjem, Öcsi mondja mindig, hogy nem futtatom őket eleget, hát most futnak! 

Zokszó nélkül?
- Ó, dehogy! Panaszkodás az mindig van, jár a szájuk folyton, hogy milyen fáradtak… Na erre szoktam mondani, hogy milyen rossz lenne, ha nem lennétek azok, mert az azt jelentené, hogy nem csinálunk semmit.  Árgus szemekkel figyelem őket, ha pedig látom, hogy túl sok a duma, mindig emlékeztetem őket, hogy a kondiedzéseken nem szájjal kell csinálni a gyakorlatokat.

Ez már úgy hangzik, mintha valami rémuralom lenne, pedig tudom, hogy Kati néni azért szereti őket…
- Persze, hogy szeretem őket! Néha tudnak hülyék lenni, főleg amikor már elfáradnak a hét utolsó napjaira, de nagyon jó köztük lenni. Ne értse félre, az előbb sem arra utaltam, hogy ne lennének becsületesek, mindent maximálisan betartanak és megcsinálnak, amit kérek tőlük. 

És Ön hogy bírja? El se tudom képzelni, honnan jön még az erő meg a frissesség?
- Őszintén szólva, sok gondom van, ápolom a férjemet, ez pedig rengeteg energiámat elveszi, ezzel foglalkozom egész nap, így este általában már hullafáradt vagyok. Viszont amikor elindulok edzésre, végre ki tudok kicsit kapcsolni, megszűnnek a napi problémák. Nekem ez szinte egy hobbi, beülök a kocsiba és már jár az agyam az aznapi edzésadagon. Osztok-szorzok, megnézem mit csináltunk az előző években, mit csináltam korábban a lányokkal, ez alapján pedig összerakom az aktuális programot. Sokszor még az utolsó pillanatokban is változtatok, aztán amikor látom őket dolgozni, lejátszódik bennem, hogy miért csináljuk ezt az egészet, mit szeretnénk elérni, mik azok a célok, amikért dolgozunk. Ilyenkor álmodom, de szigorúan ébren!  

Lenne egy fogadásom, hogy egy brazil városról szólnak legfőbbképp ezek az álmok…
- Naná, hogy az olimpiáról!

Összeállt már a fejében a tökéletes haditerv?
- Nézze, kilenc versenyzőm van most itt Vasasban, azt tudom jól, hogy egy fenékkel nem lehet minden lovat megülni, de szeretném, ha azok, akik a legjobbak, ott lehetnének Rióban az olimpián. A nyári milánói vb-n egy verseny dönt majd mindenről, erre az alkalomra lesz úgymond mindenki rákattanva, itt már egyetlen apró gikszer is a kvalifikációba kerülhet. Teljesen elégedett akkor lennék, ha párosban és négyesben is miénk lenne a kvóta, de ez nem lesz egyszerű, egy számot viszont mindenképpen el kell vinnünk. Ebből a szempontból a négyest látom esélyesebbnek.

Nem kerülgetem tovább a forró kását, lesz változás az egységek összetételében?
- Párosban biztos variálni fogok, próbálgatom majd, hogy ki kivel a legjobb. Az olimpiai ezüstérmes Kammerer-Pauman-Tóth-Kulifai négyest teljesen nem szabad megbontani, perpillanat ők így összeszokottan a legesélyesebbek. Persze azt mindenki tudja, hogy ha jön egy formahanyatlás vagy betegség, akkor bármikor előfordulhat csere. 

Tudom, hogy intelligens sportolókról van szó, de továbbra sincs egy szemernyi belső feszültség sem? Mégiscsak sorsokról dönt, hogy ki lesz ott az olimpián a csapatból…
- Tényleg nincs szó ilyesmiről. Mondom, néha meghülyülnek és froclizzák egymást, de egyébként ez egy nagyon összetartó csapat, mondhatnám úgy is, hogy páratlan közösség, akik mindenben segítik egymást. Higgye el, van összehasonlítási alapom, amikor a lányokkal dolgoztam, az teljesen más volt, ott mindenki a saját érdekeit nézte csak…

Mi a következő időszak programja?
- A hónap végétől Dunavarsányban edzőtáborozunk, aztán utazunk Abu-Dzabiba, ahol már vízre tudnak szállni. Bár pont arról beszéltünk mostanában, hogy ha február elején jó idő lesz, akkor már itthon is evezhetnek kicsit, az mégiscsak előnyösebb, mint a tanmedencét használni.

Ezek szerint Abu-Dzabi bejött tavaly…
- Úgy szoktam mérleget vonni egy ilyen edzőtábor kapcsán, hogy egy A/4-es lapra leírom a pozitívumokat és a negatívumokat. Ha az előbbi lista hosszabb, akkor azt mondom, hogy ez így megérte. Na most az Egyesült Arab Emírségek kapcsán rengeteg pozitívumot fel tudtam sorolni…

Mint például?
- Fontos, hogy nagyon jó az idő, még akkor is, ha néha van szél, de igazából ez sem árt, mert például múlt nyáron a brandenburgi Eb-n pont ilyen szélben kellett menniük. Aztán a hotel is kifogástalan, sok helyen voltam már a világon, de ilyen kiszolgálásban sehol nem volt részem. A fiúk azt esznek, amit akarnak, rengeteg gyümölcsöt kapnak, emellett még a mosásra sincs gondjuk. Ami pedig szintén hasznos, hogy nincs semmi a közelben, így nem tudnak ellődörögni sehová, a pihenőidőt tényleg pihenéssel töltik.

Ilyen apróságokon is múlhat a siker?
- Az biztos, hogy nagyon fontos év lesz az idei, a legfontosabb, amióta a Vasasban vagyunk. Igen, apróságokon múlhat az olimpiai kvalifikáció, de én mindenképpen úgy szeretném zárni 2015-öt, hogy azt mondhassam, mi a magunk részéről mindent megtettünk. Ha nem haragszik, most le is teszem, lassan indulok edzésre, és még van pár kérdőjel a fejemben…

Jó munkát, Kati néni!

Jenkei Dániel  
fotó: Doba István (archív)