Sütő József, a Vasas olimpiai ötödik helyezett maratonistája, egykori sikere ötven esztendős évfordulóján ismét Japánba látogatott.
A 1964-es tokiói olimpián hatalmas egyéni csúcsot (2:17:55.8) futva ért célba Sütő József, aki a hatvanas években Pasaréten és a Budai-hegyekben edzett, és aki összesen tizenötszörös magyar bajnoknak mondhatja magát. Háromszor diadalmaskodott a klasszikus 42 km-es távon, kétszer 10 000 méteren és egyszer mezeifutásban, ezenkívül kilenc vasasos csapat- és váltóbajnoki címeknek is részese volt.
A veterán (77 esztendős), ma is jó egyészségnek örvendő vasasos atlétát idén ősszel japán ellenfelének, Tsuburaya Koukichinak a tisztelői, emlékének ápolói hívták meg a felkelő nap országába. Az egyedülálló történetről Rajzó-Kontor Kornélia – aki az úton Sütő József tolmácsa volt, és egyben maga is amatőr távfutó – számolt be részletesen, a Japánhoz ezer szállal kötődő blog.sudy.co.hu oldalon.
Két esztendővel ezelőtt egy japán író látogatott Magyarországra, aki az olimpiai bronzérmes Tsuburayához köthető emlékeket kutatta, akkor kérték fel Rajzó-Kontor Kornéliát először a nyelvi akadályok leküzdésére.
„… felvettem az addig ismeretlen japán férfit egy pesti hotel előtt, s a Balaton felé vettük az irányt. A megadott címen egy hétköznapinak mondható ház állt, amiben azért már az első perctől kezdve fel lehetett fedezni furcsaságokat. A kerítés lécei váltakozva pompáztak már-már vakítóan élénk piros és kék színekben (a Vasas színei), a ház külső falára egy hatalmas óra volt rögzítve (a mindennapos edzés idejének méréséhez), az előszobába lépve a cipőtartón pedig futócipők sorakoztak.”
Idén ősszel pedig a tokiói olimpia 50. évfordulóján Sütő József utazhatott Japánba, segítője ezúttal is Rajzó-Kontor Kornélia volt.
„Számtalan e-mail váltást és telefonos egyeztetést követően, október 17-én szálltam repülőre, s elkezdődött a nagy kaland. Egy nappal később Sütő úr is megérkezett Japánba. A reptéren fogadtuk őt a japán íróval, Masuyama úrral, s amolyan japános tempóban megkezdtük az egy hetes programot. De hogy mit is jelent ez? A reptéri terminálon történő találkozás után 7 perccel már az expressz vonaton ülni, az expressz vonatról 5 perc alatt a shinkansenre (mágnes vasút) átszállni, a shinkansenről leszállva kocsiba ülni, és 30 perc múlva egy kisvárosban lenni. Ott röpke 13 perc alatt mosakodni, átöltözni, indulásra készen állni, hát ilyen a japános tempó. Mindezt 77 évesen közel 18 órás utazást követően…”
fotó: sankei.com
A tokiói olimpia maratonfutó számát 1964. október 29-én rendezték. A 29-es rajtszámú Sütő József, valamint a 77-es Tsuburaya Koukichi hosszú ideig dobogós pozícióban – a legendás Abebe Bikila mögött – futott együtt, ám 38 km-nél egy emelkedőn elszakadtak egymástól. Tsuburayát az utolsó métereken előzte le az ezüstérmes angol Basil Heatley. A japán futó soha nem tudta feldolgozni azt a „szégyent”, hogy az olimpiai stadionban honfitársai előtt győzték le, 1968 elején öngyilkos lett.
A Vasas egykori hosszútávfutójának kalauza Japánban, az író Masuyama volt, aki egy olyan regényen dolgozik, amely a mai fiatalok előtt álló kihívásokról, lehetőségekről, az 1964-es olimpia maratoni versenyéről is szól. Ehhez gyűjtött anyagot Sukagawa városában Tsuburaya barátaitól, edzőtársaitól.
Sukagawában megható szeretettel és tisztelettel fogadták a magyar futót. Ott volt két öregúr, Kenji Kimihara (1964-ben 8. helyen ért célba Tokióban, 1968-ban pedig ezüstérmet szerzett Mexikóban), illetve Miyaji Michio, aki Tsuburaya edzőtársa volt ebben a kisvárosban, és tartalékként szintén jelen volt a 64-es játékokon.
„Masuyama úr mély meghajlások közepette mutatta be őket Sütő úrnak, a legmélyebb meghajlás mégsem előttük történt, hanem egy kicsi törékeny öregember előtt, aki nem volt más, mint Tsuburaya Koukichi bátyja, Kikuzo úr. Velük indultunk hát 13 perccel később a sírhoz, ahol először Kikuzo úr köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután mindenki sorjában a sír emelvényére lépett, elhelyezte a füstölőket, végül mélyen meghajolt a sír, majd Kikuzo úr felé. Miután mindegyikünk lerótta tiszteletét, Kikuzo úr egy tálcányi édességet tett az emelvény szélére, felajánlotta a sír előtt fejet hajtó embereknek és elmondta, hogy ez az édesség, amelyet öccse minden edzés után előszeretettel fogyasztott.”
fotó: Rajzó-Kontor Kornélia
A nap végén az egész társaság közösen megtekintett egy negyedórás kisfilmet az 1964-es olimpia maratonfutó számáról, amelyben jó párszor feltűnt Sütő József is, akire másnap a 32. Tsuburaya-emlékfutás várt.
A verseny egész napos program Sukagawában, ahol jelen vannak az egykori barátok, ismerősök, a fiatalabb tisztelők, a futás után pedig késő estig tartanak a különböző megemlékezések. Közel háromezren álltak rajthoz, Sütő József pedig a szervezők kérésére az első sorból indult el, noha számára már közel sem az eredményesség volt a cél. A nézők persze mindenütt hatalmas ovációval biztatták.
Délután a fivér, Tsuburaya Kikuzo mutatta be a testvéréhez köthető ereklyéket őrző szobát.
„A törékeny kis ember csodálatraméltó nosztalgikussággal ugyanakkor természetességgel mondta el, hogy öccse olimpiai bevonuló uniformisát viseli, mint minden évben ezen a napon. Végül pedig mosolyogva hozzátette, hogy azért egy-két felvarrásra szükség volt, hogy ne vesszen el Koukichi öltönyében. A hideg futkosott hátamon, ahogyan ezeket a szavakat, mondatokat hallgattam, tolmácsoltam. S nem változott ez az érzés akkor sem, mikor végül József mellé ültem annak a bizonyos stadionnak az egyik székére, s onnan néztem végig azt, ahogyan ő átéli a versenyt felidéző film minden egyes kockáját.”
fotó: Rajzó-Kontor Kornélia
A sukagawai látogatást három tartalmas nap követte Tokióban. A magyarokat a Japán Olimpiai Bizottság kommunikációs vezetője, valamint a 2020-as olimpiai játékok előkészítését végző részleg vezetője is fogadta. A beszélgetés mindenki számár emlékezetes pillanata volt, amikor Sütő József szájából elhangzott a következő mondat: „Uraim, 50 évvel ezelőtt ezen a napon, ezekben a percekben kanyarodtam be a stadionba ...”
A kis delegáció végigjárta a 42 km-es táv útvonalát, a megváltozott környezet ellenére is sikerült emlékeket felidézni, és ezután még a helyi jellegzetességekkel való találkozás is belefért a programba.
Végezetül álljon itt Rajzó-Kontor Kornélia összegzése:
„Egy álom már teljesült, József álma! Remélem teljesül majd egy másik is! Idén decemberben kerül Japánban a könyvesboltok polcaira Masuyama úr könyve (10.000 példányban). A könyv, mely szól futásról, versenyzésről, versenyzőkről, életutakról. Szól Tsuburayáról és Sütőről, életről és halálról. Szól reményről és reménytelenségről, s közben elvisz minket Sukagawába és Apátfalvára. Futhatunk általa Sukagawa utcáin és bejárhatjuk a János-hegyet. Reméle, hozzá tudok majd járulni ahhoz, hogy egyszer itthon is megjelenjen ez a könyv, hogy ne csak a távoli Japánban olvashassanak erről a történetről, hanem az itthoni fiatalok is tanulhassanak belőle.”
