A Nyugat-Berlinben 1979 december 7-9. között rendezett négyes döntőben előbb a hazai pálya előnyét évező Spandau 04 együttesével játszottunk 4:4-es döntetlent, majd 8:6-ra vertük a spanyol Montjuich gárdáját. Az elsőségről Partizán Belgrád elleni összecsapás döntött, ezt nagy csatában, 9:7-re nyertük meg. Rusorán Péter BEK-győztes tanítványai: Horváth Péter, Bányai Miklós, Krieger György, dr. Budavári Imre, dr. Faragó Tamás, dr. Csapó Gábor, Kenéz György, Méhes Jenő és Gajdossy Zoltán.

A trófeát elhódító együttes tagja volt a magyar sport legendája, dr. Faragó Tamás: „Nekem magamtól nem jutott volna eszembe ez az évforduló, de persze örülök, ha valaki emlékezik rá, mert akkor ez azt jelenti, hogy komoly tettet hajtottunk végre annakidején… Körmérkőzéses formában rendezték a döntőt, vigyáznunk kellett, hogy esetleg a végén ne tudjanak kigolyózni minket. Két győzelemmel és egy döntetlennel azonban már hátradőlve figyelhettük a Spandau-Montjuich zárómeccset. Nyugat-Berlinben egyébként elsőrangú volt a sör és a sültkolbász, és hát annak is örültem, hogy tudtam cipőt venni magamnak, ugyanis idehaza a 49-es méret beszerzésében sokszor még a „szocialista-kapcsolatok” sem tudtak segíteni.”

Tevékeny részese volt a sikernek Bányai Miklós is, aki mostanság arra a legbüszkébb, hogy unokája, a párbajtőrvívó Bányai Zsombor a Vasas sportolójaként nyert kadétkorosztályos Európa-bajnoki címet, és már a felnőttek között is mutogatja oroszlánkörmeit. „A BEK-döntőről hirtelen az ugrik be, hogy a Partizán elleni meccsen az egyik bíró négyméterest ítélt a javamra, a másik meg kiállított. A probléma csak az volt, hogy ugyanazt az esetet ítélték meg különbözően. Nem sokkal korábban vezették be a két játékvezetős rendszert, nem volt még igazi az összhang a sípmesterek között. Rusorán Petinek – akinek a temetésén én mondtam a búcsúztatót – óriási érdemei voltak a sikerben, hiszen az akkori csapatot alkotó tíz ember, húsz felé húzott, ő pedig rendkívül okosan lavírozott a különféle érdekek mentén.”