Egyedülálló évfordulót ünnepel ma Káposztás Miklós, sakk szakosztályunk igazgatója, a Vasas életműdíjasa. 1957-ben, azaz éppen 57 éve került a Klubhoz, ráadásul idén 75 éves. A nem mindennapi számmisztika kapcsán beszélgettünk vele.
Engedje meg, hogy egy idézettel kezdjem a beszélgetésünket, még 2006-ból: "A Vasas egyedül jobb, mint a nikotin, az alkohol és a drog együtt! Ezért is vagyok Vasas függő… „
Köszönöm, magamra ismertem! És bár azóta eltelt nyolc év, továbbra is tartom, amit akkor mondtam. Sőt, a fenti szenvedélyek közül azóta is csak a Vasassal élek. A mai nappal immáron pont 57 éve…
Pontosan mi és hogyan történt ezen a nevezetes augusztus 21-i napon, 1957-ben?
Ahogy mondani szoktam, aznap tettem meg életem legjobb lépését, abban a pillanatban, amikor átléptem a klubház küszöbét. Azóta is csak keresgélem a többit a sakktáblán…
Viccet félretéve, némi bolyongás után találtam oda a Vasas-székházba, ami akkor még az Eötvös utca 14. szám alatt volt. Ott volt a sakkozók hadiszállása, egy impozáns biliárdteremmel egybeépítve. De nem csak emiatt volt jelentős a környék, az Eötvös utcába hordta a ruháit mosodába a birkózó óriás, Kozma István. Sőt, a Vasassal átellenben volt az Újpesti Dózsa székháza is.
Akkor még szerencse, hogy jó ajtón ment be… Komolyra fordítva a szót: miért éppen a Vasashoz került?
Diósgyőrben voltam ipari tanuló, mikor végeztem az iskolával, hazajöttem Budapestre, és azt ajánlották, hogy mint vasmunkás, csak is a Vasast keressem, ha sakkozni akarok. Így tettem, és szerencsém lett, hiszen az összes eredményemet, és edzői minősítésemet a Klubnál értem el.
Könnyen indult a vasasos pályafutása?
Rögtön a mélyvízbe dobtak. Az első barátságos edzésjátékomat Krénosz Ferenccel játszottam, róla elég annyit tudni, hogy 1927-ben ő alapította a Vasas sakk szakosztályát. Aztán szinte rögtön bekerültem az első csapatba az NB I-ben, amiben persze az is benne volt, hogy ’56 után sokkal kevesebb lett a játékos. Igyekeztem itt is helytállni, 4 meccset játszottam, és egyszer nyernem is sikerült. Képzelheti, tánclépésben mentem utána haza…
Azóta eltelt bő fél évszázad, de még mindig napi szinten látjuk a Fáy utcában. Hogyan telnek most a napjai?
Mozgalmasan. A nyarakat szeretem különösen, az egyéni versenyek miatt, ősztől pedig jön a csapatbajnoki szezon budapesti és országos szinten is, ami sok bokros teendővel jár. De nem panaszkodom, húzom az igát, szerencsére bírom még erővel.
Tényleg sose bánta meg egyetlen percre sem a Vasast?
Nézze, ezt a példát már sokszor említettem, de tényleg árulkodó: 1970-ben egy másik Klub háromszobás lakást ajánlott, ami a kétéves kislányommal hihetetlen lehetőség lett volna akkoriban, de gondolkodtam pár napot, és végül nemet mondtam.
Persze a Vasashoz való ragaszkodásom nem csak egyoldalú. Ma reggel csörgött a telefonom, láttam a kijelzőn, hogy Markovits László hív, és egyből tudtam, hogy az elnökünk nem felejtette el a mai évfordulót és az évszámok érdekes együttállását. Ez nagyon jólesik, büszke vagyok rá, hogy számon tartanak!
Jenkei Dániel
