Az osztrák sajtó lelkesedett. A Die Presse klasszis futballról írt, a Der Standard szerint a játékosok elsősorban csodálatos harci szellemükért, a nézők pedig azért érdemelnek dicséretet, mert úgy lelkesedtek, tapsoltak, ünnepeltek, ahogyan két, számukra semleges csapat mérkőzésén talán még soha. Ezen a meccsen veszteni is dicsőség lett volna, de az utolsó pillanatban szerencsére jött a cseh balhátvéd…

1965. június 23-án, a Közép-európai Kupa Bécsben rendezett elődöntőjében a hosszabbítás legvégén, a 120. percben esett góllal, 5:4-re verte a prágai Spartát. Illovszky Rudolf a Varga – Bakos, Mészöly, Ihász –Mathesz, Berendi – Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Pál II. összeállítású csapatot küldte pályára, és sem, ő, sem a nyolcezer néző nem csalódott. A Vasas előbb 2:0-ra, majd 3:1-re vezetett, ám a csehek nem adták fel, és a második félidő derekára már ők álltak jobban, úgyhogy örülni kellett, amikor a 84. percben Farkas passzát Molnár Dezső a hálóba rúgta, mert ez jelentette a hosszabbítást. A 120. percben ismét Molnár volt a főszereplő, lövése Vladimír Táborsky lábáról vágódott a hálóba. Így esett, hogy a csehek rúgtak öt gólt, mégis a Vasas győzött. A gólszerzők: Puskás 2, Fister, Molnár és Táborsky öngól. 

Két nappal később következett a Fiorentina elleni döntő, amelyen aztán negyedszer hódítottuk el a KK-serleget. A döntőt Mészöly Kálmán 11-esével nyertük 1:0-ra. A tudósítások szerint a 120 perces, irgalmatlanul nehéz csatát hozó elődöntő után a mérkőzés kétharmadában a Vasas diktálta az iramot, és a végén még rá is tudott tenni egy lapáttal. Illovszky Rudolf az állandóság híve volt, fáradtság ide, hosszabbításban nyert elődöntő oda, ismét a Varga – Bakos, Mészöly, Ihász –Mathesz, Berendi – Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Pál II. összeállítású csapatot küldte pályára. A győztes gólt a jobbhátvéd Egidio Guarnacci kezezése miatt megítélt büntetőből a 85. percben született. A magyarok a bécsi lapok szerint „ismét meghódították a publikumot”.