Jenkei András, 2014.06.26. | Röplabda

A Vasas Óbuda első hivatalos nyári igazolása Bodovics Hanna, aki Szombathelyről érkezik a fővárosba, hogy center poszton erősítse csapatunkat. Új játékosunkkal pályafutása korábbi szakaszairól, valamint jövőbeni céljairól beszélgettünk.

Hanna, üdvözlünk a Vasas Óbuda csapatában. Arra kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Hol és milyen posztokon szerepeltél eddig karriered során, mi a hobbid, hány éves vagy? 
- 17 éves, szombathelyi lány vagyok, eddig a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam. Kiskorom óta sportolok, mert a családban ez a példa volt előttem, mivel édesapám is röplabdázott, két bátyám pedig kosarazik. 13 éves koromig versenytáncoltam, amit szintén nagyon szerettem, de a magasságom sajnos itt inkább hátrány volt. Három éve édesapám és a baráti társaság hatására kezdtem el a röplabdát. Röplabdás karrieremet a Szoese-Haladás VSE NB II-es csapatánál kezdtem. Az edzésekre szorgalmasan jártam, de ennek ellenére kevés játéklehetőséget kaptam. Szerencsére Mucsi Péter meglátta a jó adottságaimat és leigazolt az akkor NB I-be felkerülő VSA csapatába. Egész nyáron egyéni edzésekkel készültünk az elsőosztályra, ahol szeptembertől kezdő centerként játszottam a felnőtt csapatban is. Ezért utólag is nagyon hálás vagyok az edzőmnek, mert ha nem kaptam volna meg ezt a lehetőséget, nem biztos, hogy most elmondhatnám, hogy a Vasasban folytatom a pályafutásom. A tanulás és a sport mellett sok időm nem marad a hobbikra, de a kevés szabadidőmet szívesen töltöm a barátaimmal, családommal és a kutyáimmal.

A pályán mi jellemez Téged, mik az erősségeid?
- Eddigi csapattársaim szerint könnyen alkalmazkodó vagyok, jó csapatjátékos, a pályán pedig lelkes. A legnagyobb előnyöm a 188 centis magasságom, amit a hálónál jól tudok érvényesíteni. Magasságom mellett az emelkedésem is jó, ami a sáncnál és ütésnél szintén nagy előny.

Mikor, és hogyan figyelt fel rád Jókay Zoltán?
 - A Vasassal játszott bajnoki mérkőzésen látta a játékomat Jókay Zoltán. A meccs után kérdezte meg, hogy mik a jövőbeli terveim, mert szívesen látna a csapatában. Akkor még nem hoztunk erről döntést, abban maradtunk, hogy megvárjuk a bajnokság végét. Sajnos a csapatom kiesett az NB I-ből, ezért a további fejlődésem érdekében éltem a felajánlott lehetőséggel, amivel életem egyik álma teljesült, mert haladásos játékosként láttam a Vasas csapatát játszani Szombathelyen egy Magyar Kupa meccsen. Emlékszem, hogy azt mondtam Apunak, hogy ebben a csapatban szeretnék egyszer játszani. Néhány hete próbajátékon már pályára is léphettem a Vasas ifi csapatában és nagyon jól éreztem magam. 

Nagy változást hoz az életedben ez a szerződés, hiszen csapatot, várost és iskolát is váltasz. Hogyan éled ezt meg, mit vársz az előttünk álló évtől? 
- Nehéz volt a döntés, mert egy szerető családból, egy nagyon jó baráti körből, és egy összetartó csapatból szakadok ki és leszek egyedül egy nagyvárosban, de természetesen mindenki támogatja a döntésemet, mert úgy gondolják, hogy ez egy hatalmas lehetőség számomra. Attól nem félek, hogy megszakadnak az otthoni kapcsolataim és remélem, itt is új barátokra lelek majd. Azt hiszem ez nem lesz nehéz, mert már az első találkozáskor is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a leendő csapattársaim és edzőim. Remélem, jól be tudok illeszkedni a csapatba és stabil tagja leszek.

Szakmai szempontból nagy előrelépés Szombathelyről a Vasashoz igazolni, készen állsz a kihívásra? Mire számítasz az első fővárosi idényedben, mivel lennél elégedett, ha mondjuk, egy év múlva ilyenkor újra leülnénk beszélgetni?
- Természetesen készen állok a kihívásra, a hozzáállásommal és a szorgalmammal nem lesz gond. Szakmai szempontból ez egy nagy lehetőség és bízom benne, hogy élni is tudok majd vele. Remélem, hogy lelkesedésemmel és az edzők által biztosított szakmai segítséggel a csapat hasznos tagja tudok lenni és a szurkolók szimpátiáját is el tudom nyerni. Ha egy év múlva beszélgetünk, remélem, azt tudom majd mondani, hogy megérte csapatot, várost és iskolát váltanom.

Hosszútávon mik a céljaid a sportban, illetve a civil életben?
- A röplabdát addig szeretném folytatni, amíg igazán örömömet lelem benne és minél magasabb szintre szeretnék jutni. A másik gyerekkori álmom, hogy orvos legyek, ami most egy kicsit a sport miatt háttérbe szorult, de teljesen nem adtam fel. Az igazi az lenne, ha egy válogatott meccsen a himnusz után elhangozna: a csapat tagja, dr. Bodovics Hanna.

Sarlós Márton   

 


Hirdetések