25 évvel ezelőtt, 1989 június 25-én Szegeden játszottunk osztályozót az NB I-ben maradásért, és furcsa körülmények között, az utolsó percben szerzett 11-es góllal nyertünk – már csak az volt a kérdés, sikerül-e élve hazajutni.

Mészöly Kálmán csapata így állt fel: Andrusch – Zentai, Komjáti, Geress – Pecha, Kecskés, Teodoru (Bozsér 29. p.), Duró – Zvara, Szabadi, Claude (Melis 74. p.). A Fáy utcai 1:1 után a gólnélküli döntetlen a végig aktívabb hazaiaknak kedvezett volna, nekünk helyzetünk se nagyon volt. Ám a 89. percben Duró a baloldalon felbukkanó Komjáti elé ívelt, akinek beadását a szegediek csapatkapitánya, Szabó Gyula kézzel ütötte ki. Németh Lajos játékvezető habozás nélkül befújta, Szabadi pedig szintén habozás nélkül bevágta a 11-est, mire a 18 ezer néző elözönlötte a pályát, a bírók és a játékosok az öltözőbe menekültek, igazi lincshangulat alakult ki. A Vasas buszának kerekeit ki is szúrták, ám szerencsére más célpontot nem találtak a kések. Igaz, másnap reggelre Szabót életveszélyesen megfenyegették, Németh Lajos pedig visszavonult a bíráskodástól. Bocsánatot mégis a Szegednek kellett kérnie, mivel Komjátit még bemelegítés közben megrúgta egy magáról megfeledkező néző.