Játékosként még a dobogós helyezésekért harcolt – természetesen az NB I-ben.Megkönnyezte a tizenegyesekkel elbukott felejthetetlen kupaelődöntőt, és talán még ma sem lépett túl egy elveszített kupadöntőn sem. Tóth András és a Vasas akkoriban még meghatározó szerepet játszott a magyar futballban. Azóta sok minden történt. Totya átélt a szurkolókkal együtt megannyi drámát, a csapat megszűnését, koszorút a zöld gyepen, ilyen-olyan hazai és külföldi befektetők ígérethalmazát, újabb és újabb csőd közeli állapotot. Az egykori válogatott hátvéd most viszont újra optimista, a piros-kék hívekkel együtt.

Hosszú idő után az első olyan nyaralás elé nézel, amelyet nem ront el az a tény, hogy a Vasas-család tagja vagy.
- Ami a nyaralást illeti, lehet, hogy a Balatonon eltöltök majd néhány napot – mondta Tóth András. – Rám fér egy kis pihenés, de a kedvem valóban jó, a hitem pedig töretlen. Úgy érzem, a Vasas visszatért egy olyan útra, amelyre már régen rá kellett volna térnie. Egy ilyen patinás klubnak az első osztályban a helye, ott is a legjobbak között. Mi most a harmadik szezont kezdjük meg az NB II-ben, és ez nem méltó az angyalföldi hagyományokhoz. De  végre van csapatunk, és van jövőképünk. 

Mielőtt erről a bizonyos jövőképről beszélgetnénk, muszáj rákérdeznem a közelmúlt történéseire. Mert a szurkolók azóta sem értik, mi is történt valójában a kulisszák mögött. Jött a sokadik tulajdonosváltás, beléptek a képbe, a Vasas életébe a németek és gyakorlatilag rengeteg pénzt áldozva megmentették a klubot. Nem győztünk hálálkodni nekik, aztán egyszer csak fordult a kocka, és a „német uralom” rémálomba fordult. 
- A gazdasági háttérről én nem tudok, és nem is akarok beszélni. Ami a szakmai oldalt illeti, ott sokáig valóban jól alakultak a dolgok. A németek először egy portugál trénert neveztek ki a csapat élére, aki véleményem szerint nem arra számított, amit itt kapott, így mondva csinált indokokkal elköszönt. De az akkori vezető használható játékosokat hoztak ide, hazaiakat és külföldieket, és az is jó döntés volt, amikor Szapor Gábort nevezték ki a csapat élére. Az őszi idényt úgy zártuk, hogy a Kft konszolidálása és csapatépítése egyértelműen jó úton halad. A feljutás ott lebegett a szemünk előtt. 

Aztán minden megváltozott. Varga Endrét, aki ezeket a pozitív változásokat levezényelte menesztették a Kft éléről, elköszöntek Szapor Gábortól, és jött az immár legendás Dirk Berger, a német tréner. Milyen volt vele dolgozni?
- Magánemberként egy rossz szavam nem lehet rá. Olykor kikérte a véleményemet, az más kérdés, hogy bármit is mondtam, javasoltam neki, homlokegyenest az ellenkezőjét csinálta. Az összeállításba sem engedett beleszólni, és ha néha meccsek közben azt kérdezte tőlem a kispadon, hogy szerintem hol változtassak, biztos ne azt csinálta amit én mondtam neki. Járta a maga útját, és biztos volt benne, hogy az a jó, az a helyes, amit ő kitalált. 

A Vasas a tavalyi idényben nem volt gyengébb riválisainál, ám a bajnokság hajrája katasztrofálisan sikerült. Dirk Berger a legfontosabb találkozókon kihagyta a kulcsjátékosokat, rutintalan gyerekeket rakott a helyükre, majd amikor jöttek a vereségek, azt mondta, ifjúsági csapattól nem várható komoly eredmény. Egyáltalán fel akart jutni?
- Dirk Bergerről mindannyian tudtuk, hogy soha sehol nem dolgozott komoly csapatnál, semmilyen eredménnyel nem büszkélkedhet, így számára óriási eredmény lett volna, ha egy nagy múltú magyar csapatot visszavezet a legjobbak közé. Ezért azt mondom, fel akart jutni, az más kérdés, hogy óriási szakmai hibákat követett el. Úgy láttam, fél a rutinos, idősebb játékosoktól, s ezért inkább kihagyta őket. Azt a feljutást valóban a Vasas, hogy azt ne mondjam, a csapat edzője ajándékozta oda a riválisoknak. 

Az akkori” vezetés” sikerpropagandája sem tudta elfogadhatóvá tenni a szurkolókkal, akik félve várták a 2013/2014-es szezont, de az ősz még a negatív várakozásokat is alulmúlta. A Vasast immár kiesőként emlegették az NB II-ben. 
- Nem csoda, hogy rosszul szerepeltünk, hiszen Dirk Berger tíz meghatározó játékostól vált meg, s akiket a helyükre hozott, családi, baráti vonalon, azok nem voltak méltóak a Vasas mezre. Azt mondom, így sem estünk volna ki, de hát ennek a csapatnak, ennek a klubnak ne legyen már az a célja, hogy az NB II-ben bent maradjon. 

A rémálom az őszi idény végéig tartott, amikor is a klubhoz visszatért főtámogatóként Jámbor János ügyvezetőként Vancsa Miklós, vezetőedzőként Szanyó Károly. Utóbbi alighanem meglepte a közvéleményt.
- Szanyó Karcsit gyerekkora óta ismerem. Egy idősek vagyunk, annak idején sokat és sokszor játszottunk egymás ellen, még az ifiben is. Az első pillanattól kezdve hittem benne, hiszen tudom mik az elképzelései erről a játékról. Én védő voltam, és rólam bizonyára azt gondolják sokan, hogy edzőként magam is a védekező taktika híve vagyok. Óriási tévedés. Szanyó Karcsi támadófutballja tökéletesen megegyezik az én stratégiámmal is. Azt kívánom a magyar futballnak, minél több ilyen edző bukkanjon fel, s vállaljon munkát benne. Nem akarok én a riválisokkal foglalkozni.  Volt olyan élcsapat, amely bemutatta a bunkerlabdarúgást, előrevágva a lasztit, az elől helyezkedő gólvágónak aztán vagy lett belőle valami, vagy nem. Mi ehhez képest gyönyörűen játszottunk, időnként szemre is tetszetősen, kiszolgálva, elszórakoztatva a közönségünket. 

Azért volt egy súlyos vereség Gyirmóton. Kaptunk egy négyest, amely sehogyan sem illett ebbe a képbe. 
- Nagyon is beleillik egy ilyen vereség. Egy ilyen eredmény bármikor előfordulhat, nem csak velünk, bármivel. Hogy Gyirmóton semmi nem sikerült, leszakadt az ég, Berecz Zsombor rosszul lett, a játékosok feje máshol járt, ha három napig játszunk, akkor sem rúgtunk volna gólt. 

Berecz Zsombort említette, aki kiemelkedő egyénisége korosztályának. Az utóbbi évek talán legnagyobb Vasas-ígérete, de nem csak rá, hanem Vida Mátéra, Cseke Benjáminra, Ádám Martinra és még jó néhány saját nevelésű fiatalra büszkék lehetünk. Olyan Vasast alkotnak, amely valóban Vasas, és nem összevásárolt zsoldosokból álló, unott sereg. 
- Öröm velük dolgozni. Látom, érzem, hogy szeretik a klubot, szívesen játszanak itt. A legfontosabb, hogy itt tartsuk őket. Ha sikerül az értékmegőrzés, ha együtt marad a csapat gerince, és mellé igazolunk három-négy meghatározó képességű labdarúgót, akkor reális esélyünk van a feljutás kiharcolására. Mert hogy egyértelműen ez a cél. A Vasasnak az NB II-ben nem is lehet más a vágya, óhaja.

Megtartani a fiatalokat, és megtartani a bombaformába lendült csapatkapitányt, Remili Mohamedet. 
- Moha igazi vezéregyéniséggé vált nálunk. Ez is Szanyó Karcsi érdeme. Leült vele, és azt mondta neki, te vagy itt az egyik rangidős, te lehetsz itt igazi példakép a fiatalok számára. Rád adom a csapatkapitányi karszalagot, mutasd meg, hogy mire vagy képes, fogd össze a csapatot, és vezesd őket a harcba. Kevésbé költőien kifejezve, Moha igazi vezér lett. Természetesen valamennyien azt szeretnénk, hogy maradjon, de ezt már nem mi döntjük el.

Úgy gondolja Szanyó Károlyból meghatározó edző válhat?
- Ebben biztos vagyok. S remélem, hogy ezt itt először, a Vasasnál bizonyítja majd be a feljutással, s egy olyan első osztályú szerepléssel, amely a Vasas múltjához illik. Ebben szeretnék segíteni, és dolgozni. A felkészülés július 3-án kezdődik, ahogy tudom a háttérben már folynak a tárgyalások az erősítésekről, bizakodva várom az őszt. Most nem behozhatatlan hátrányból startolunk, mint fél évvel ezelőtt…