Hatalmas szivárvány töltötte be a horizontot szerda délután. Az idő még fülledt volt, ám ez a nyár csalóka, és becsapós. A szivárvány is pillanatok alatt tovatűnt, hogy aztán jókora zivatar lépjen a helyébe. Csütörtökre lehűlést jósoltak a meteorológusok, pedig ez a nap forró, ünnepi pillanatokat tartogat a Vasas család tagjai számára. Délután négy órakor kerül sor a Gedó Györgyről elnevezett terem névadó ünnepségére, hogy ezt követően közgyűlés keretében megannyi díjat, elismerést osszon ki a klub vezetése.

A Vasas-szurkoló hullámvasúton ül már egy jó ideje. Hol fent kiált boldogan, lelkesen, egy-egy siker láttán, hol meg siklik lefelé, mint néhány csapatunk, és szakosztályunk. De a drukker már csak olyan, hogy megpróbál a szépre emlékezni, a gondok, bajok közepette is. És persze kapaszkodót keres, valami bíztatót, és azt mondogatja magában, a dolgok úgy is jobbra fordulnak egyszer. Így vannak ezzel a Vasas család tagjai is, a vízilabda-, vagy a női kézilabda szakosztályt nézik, lesik, olykor riadtan, máskor bizakodva.
Az emlékeink persze gyönyörűségesek, kitörölhetetlenek. Pontosan tudja ezt a klub elnöksége is, így aztán nem csoda, hogy ezen az esős,  borús csütörtökön a Vasas aranygyűrűt adnak át Mocsai Lajos mesteredzőnek, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitányának. Annak a szakembernek, aki dolgozhatott, élhetett bárhol, soha nem tagadta meg Vasasos kötődését. Az idősebb drukkerek nagyon is jól emlékeznek az 1981/1982-es kupasorozatra, amelynek a vége BEK-győzelem lett! Sokan az összeállítást is fújják: Őriné – Barna, Gódorné, Csíkné, Angyal, Sterbinszky, Gombai, Rácz Mariann, Brinzay és Vadászné. Ezek a lányok, asszonyok sokszoros jugoszláv bajnok Radnicski Beograd ellen 1982. Május 2-án kikaptak 24–21-re, hiába lőtt egymaga tízet Gódorné. De jött a visszavágó, a Fáy utcai sportcsarnok tomboló, őrjöngő kétezer nézője előtt, és Kitics meg a többiek alárendelt szerepet játszottak a Vasas 29–19-re nyert – a kispadon Mocsai Lajossal.

Aranygyűrű a mesternek.

Csakúgy, mint Muts Évának, aki ugyancsak a Vasasos kézilabda felvirágoztatásáért dolgozik utánpótlás-nevelőként, edzőként, a klub elkötelezett tagjaként. És hasonló díjat kap Béres Ernő, a Vasas egykori remek atlétája, aki 1953. szeptember 22-én a Népstadion nyolcvanezer nézője előtt tagja lehetett az Iharos, Rózsavölgyi, Béres, Garai Sándor (ő is Vasasos ugye…) négyszer ezerötszázas váltónak, amely 15:29.2 másodperces idővel új világcsúcsot futott.

És aranygyűrűt kap Kiss László is, a mi egykori nagy kedvencünk, a Kaposvárról igazolt csatárklasszis, a Vasas valaha volt egyik legjobb támadója, aki piros-kék színekben 191 bajnoki mérkőzésen 110 gólt szerzett, négyszer volt házi gólkirály, büszkélkedhet KK és MNK diadallal. Játszott a Spanyolországi világbajnokságon, a Salvador elleni mérkőzésen csereként beállva mesterhármas szerzett, örökre beírva nevét a magyar futballtörténelembe.

Ezen kívül hárman kapnak még örökös bajnoki címet, Ajkler Zita, Barka Emese és Miklai Zsanett. Aztán többen is átvehetnek örökös tagsági elismerést, például Galaschek Péter, Juhár Tamás, Geress Zoltán, egykori remek futballistáink. Aztán Szabó-Pap Gergely, a klub jelenlegi elnökhelyettese, Siposné, a népszerű Edit néni, Gabala Ferenc, dr. Zsáry András.

De a klubvezetés nem csak a múltra figyel, a jelenre, sőt a jövőre is. Így aztán szólhatna az a taps a jelenkor sikeres Vasas sportolóinak, Hosszú Katinkának, Sastin Mariannának, Barka Emesének, Szász Emesének, az ifjabb vívógeneráció tagjai közül Szatmári Andrásnak, Bányai Zsombornak, Garzó Zsombornak és Buta Leventének.

Csütörtökre esőt jósolnak, de a Vasas-család inkább a díjesővel foglalkozhat.

S ki tudja, talán visszatér a szivárvány is.

S vele együtt a régmúlt idők sikerei is.