A 30 ezer néző azonban alighanem tévedés. A Diósgyőr elleni mérkőzésre nyilván nem mentek ki annyian – nem is fértek volna be. A hibára azonban van magyarázat: bajnoki találkozón ekkor lépett utoljára az angyalföldi publikum elé Farkas János és Mészöly Kálmán, akiknek azonban nem ez volt a hivatalos búcsúmeccse. Azt 1974 február 28-án rendezték, és mivel a salakos futópályára is engedtek nézőket, minden valószínűség szerint akkor voltak (nagyjából) 30 ezren a Fáy utcában. Minden bizonnyal ez a két mérkőzés cserélődött fel az emlékezetben.

Az 1971/72-es bajnokságban Farkas János már csak 15, Mészöly Kálmán pedig 6 mérkőzésen lépett pályára. A csapat az akkori hírek szerint belső válságon ment át, több játékos is „visszafogta” a teljesítményét. A korábbi Vasas-legendát, Machos Ferencet, aki néhány évvel korábban a csapat egy részével még együtt játszott, év közben elmozdították a kispadról, helyét Vadász Károly foglalta el. Az akkor mindössze 30, illetve 31 esztendős Farkas és Mészöly ezt követően hamarosan kikerült az első csapat keretéből – de el nem küldték őket, mert a Vasas akkoriban szokásos dél-amerikai túráira egyszerűen nem mehettek nélkülük.

A stadion befogadóképessége egyébként a legjobb időkben is csak 23 ezer fő volt. Jegyet legtöbben az 1969-es Vasas-Honvéd rangadóra váltottak – 20 ezer 410-en.

Mellesleg pedig Mészöly és Farkas a 42 évvel ezelőtti utolsó hazai mérkőzés után még egyszer magára húzhatta bajnoki találkozón a Vasas mezét: a következő fordulóban, Egerben játszottak utoljára hivatalos mérkőzést a csapatban.