Az egyik 87, a másik 65 éves, mindkettő most ünnepelte a születésnapját, és már életükben legendákká nemesültek. Életük összeforrt a Vasassal, sikereik megannyi örömet szereztek az angyalföldi klub és a magyar sport szerelmeseinek. Az egyikük, a 87 éves Raduly József bajnoki címet, MNK-t és KK-t nyert piros-kék színekben, a másikuk, a 65 esztendős Gedó György bokszolóként olimpiai és európa-bajnoki címekkel büszkélkedhet. Nekik szól a taps, őket ünnepelte a Vasas-család, és ahogy a drukkerek ott a lelátón elérzékenyülve figyelték a két példaképet, megannyi emlék elevenedett fel az idősebbekben.

Mert egykoron valóban sportnemzet voltunk, és ha történetesen olimpiát rendeztek, mindenki ott ült a tévé előtt vagy rádiót szorongatott a kezében, és hallgatta a közvetítéseket Mexikóvárosból, Münchenből, Montrealból. Akkor, 1972-ben Gedó Gyuri, a Vasas öklözője már két európa-bajnoki címmel a tarsolyában érkezett az ötkarikás játékokra, és ott is csúcsformában bokszolt. Tulajdonképpen sima útja volt a döntőig, ám a végső csata előtt történt az a borzalmas, izraeli sportolókat ért terrortámadás, aztán jött a bombafenyegetés, de a Játékok folytatódtak, és Gedó Gyuri, a papírsúly királya, Ádler Zsiga bácsi tanítványa átvehette az olimpiai aranyérmet a NOB akkori elnökétől, Avery Brundage-től.

Ő volt a magyar sport százegyedik olimpiai aranyérmese.
Csak érdekességképpen jegyezzük, hogy a századik is Vasas-sportoló volt, Hegedűs Csaba.
Gedó Gyuri immár hatvanöt esztendős. Már nehezebben mozog, olykor botra támaszkodik, de ha csak teheti, itt van a Fáy utcában, nézi a futballmeccseket, szurkol a kézilabdás lányoknak, lesi a bokszolópalántáinkat, és olykor eszébe jut Franyó, egykori edzője, aki a Magyar Pamutnál tanította őt a sportág alapjaira, hogy aztán nem sokkal később már a Vasas Eötvös utcai székházának egyik pincehelyiségében gyakoroljon.

A 87 esztendős Raduly József élete valóságos kalandregény. S persze hogy a futball no meg a Vasas játszotta benne a főszerepet. Megszámlálhatatlan emlék, legenda kering róla, egyszer például öt gólt rúgott a Dombóvári Lokomotívnak egy MNK-meccsen, amelyet meglepő módon a Kőbányai úti pályán rendeztek, s amelyen cudar hidegben léptek pályára a Vasas játékosai, s amelyet végül 20–0-ra nyertek meg.
Annak a kiírásnak a végén, 1955-ben Vasas–Honvéd-finálét láthatott a Népstadion mintegy ötvenezer nézője, Raduly József a kispesti kaput is bevette, és az angyalföldi fiúk 3–2-re győztek, mámorító, felejthetetlen ajándékkal kedveskedve az egyre bővülő angyalföldi szurkolótábornak. Aztán egy esztendővel később jött a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb KK-meccse, a bécsi Rapid elleni megismételt döntő, a Népstadion 104 ezer nézője előtt, amelyen a Vasas legénysége 9–2-re nyert meg – Raduly kettőt vágott az osztrák Gartner hálójába. És újabb esztendő múltán, a második KK-diadalt követően jött az első angyalföldi bajnoki cím, és a piros-kék csatársor így állt fel szinte minden meccsen: Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka.

Ment a Fáy utcai szent zöld gyepen a két férfi.
Tapsvihar kísérte őket. S az idő mintha megállt volna néhány pillanatra.
S nemcsak megállt, de pörgött, pörgött, vissza, vissza a feledhetetlen sikerekig.