Kiskunhalason látta meg a napvilágot, ott is kezdett focizni a helyi Vasasban, 22 évesen igazolt az angyalföldi csapathoz, amelyhez karrierje végéig hűséges maradt: másfél évtizedes pályája során 294 bajnokin lépett pályára a piros-kék színekben, 78 gólt szerzett. Háromszoros bajnok, egyszeres kupagyőztes, három KK-diadal részese. Az 1958-ban a BEK elődöntőjébe jutott csapat egyik erőssége volt, nyolc mérkőzésen hat gólt szerzett – de a leghíresebb talán egy meg nem adott találata volt, a legjobb négy között a Real Madrid ellen az első percben a gólvonal mögül kirúgott fejes.

A nagy lövőerejű, jól fejelő, technikás és szorgalmas játékos csatárként és fedezetként egyaránt kiemelkedő teljesítményre volt képes, de az Aranycsapatba nem tudott betörni, csak 1956-tól volt válogatott. A nemzeti színekben 25 meccsen játszott, egy gólt szerzett. 1957-ben az év labdarúgójának választották. Tagja volt az 1958-as svédországi vb-n játszó együttesnek.
1964-es visszavonulása után edzősködött, volt egyiptomi szövetségi kapitány, évekig dolgozott különböző görög együtteseknél, 1980-82 között a Vasast is dirigálta. Nyugdíj előtt utolsó állása a magyar női válogatott szövetségi kapitánysága volt.

2010-ben hunyt el, a Rákospalotai temetőben nyugszik.