Jenkei András, 2014.05.01. | Magazin

A hetvenes évek első felében a május elsejei felvonulás és majális mellett az élet szerves része volt a Magyar Népköztársasági Kupa döntője is. A Vasas négy kupasikere közül kettő is kötődik ehhez a dátumhoz.

Bizony, már 28 évesek az utolsó nagy labdarúgósikerünk napján született gyerekek, lassan a második generáció nő fel, aki nem látta a Vasas csapatkapitányát kupát emelni a magasba. A Magyar Népköztársasági Kupa 1985/86-os kiírásában a piros-kékek sorrendben a Ganz Mávag (3:1), a Videoton (2:0), a Dunaújváros (3:2) és a Szeged (3:0) legyőzésével jutottak a döntőbe, ahol 1986 április 30-án a Ferencváros volt az ellenfél. A Kakas – Farkas, Rácz, Balog, Csorba – Szíjjártó, Birinyi, Teodoru – Brosotyán, Kovács, Izsó (Híres, 110. perc) összeállítású csapat 20 ezer néző előtt 0-0-s döntetlen ért el, a hosszabbítás utáni 11-es párbajban pedig 5:4-re győzött. Az utolsó találatot Csorba érte el, a játékosok ezután a levegőbe dobálták Illovszky Rudolfot, aki 1955-ben tagja volt a Vasas első kupagyőzelmét elért együttesnek, ezúttal pedig edzőként vezette a csúcsra szeretett csapatát.  
 
Az a 10 ezer ember, aki ott volt, sosem felejti el: 1973 május elsején a Vasas remek mérkőzésen, a hosszabbításban 4:3-ra verte a Honvédot és ezzel fennállása során másodszor nyerte el a Magyar Népköztársasági Kupát. Már a döntőbe jutás sem volt egyszerű, az angyalföldiek az első fordulóban csak kínkeservesen jutottunk túl a Békéscsabán (1:0), azután jött egy könnyebb meccs a Diósgyőr (5:2) ellen, majd a Spartacus (3:2) és a Szolnok (1:0) következett. A döntőben a Tamás – Török, Fábián, Lakinger, Ihász – Müller (Bazsán, 106. p.), Vidáts, Kovács Ferenc – Szabó, Várady, Gass (Szőke, 84. p.) összeállítású, Baróti Lajos által dirigált csapat parádésan játszott a szintén jó napot kifogó ellenfél ellen: Várady kétszer is vezetést szerzett, de a Honvéd Pál, majd Kozma révén egyenlített. Harmadjára szép szóló után Kovács Ferenc juttatta előnyhöz a Vasast, de megint jött Kozma – és a hosszabbítás. A 98. percben aztán Müller Sándor ívelt jobbról a kapu elé, Várady Béla az 5-ös bal sarkán mellre vette és a rövid felső sarokba zúdította a labdát. Erre már a kitűnő Kozma Mihálynak sem volt válasza, így a Vasas a kupagyőzelemmel vigasztalódott azért, mert a bajnokságban „csak” bronzérmes lett a megfiatalított együttes…


Hirdetések