Ha. Semmi értelme ennek a szónak a futballban. Mégis, jelen helyzetünkben végképp fájdalmas, hogy hány „ha”-val kezdődő mondatot tudunk megfogalmazni. Olyanokat, amik átírhatták volna a bajnokság forgatókönyvét. Ha Kecskeméten bemegy az utolsó percben Jusuf Dajic kapufája. Ha a DVTK ellen itthon – miután 0-2-ről egyenlítettünk – nem kapunk gólt néhány minutummal a lefújás előtt. Ha a tavaszi nyitányon berúgjuk a helyzeteinket a Honvéd ellen. Ha a Ferencváros ellen eltaláljuk az üres kaput. Ha Újpesten értékesítjük a tizenegyest. Ha Pakson Katona Máté lövése néhány centivel lejjebb megy. Mennyivel több pontunk lenne! Május közepén azonban felesleges a múlton rágódni. A vonalat ugyanis meghúzták felettünk.

A keddi edzés – amelyről sérülés miatt közel kezdőcsapatnyi játékos (Kovács Dániel, Farkas Balázs, Simek Péter, Kasali Casal, Rubus Tamás, Kiss Tamás, Takács Zoltán, Polényi Gábor) hiányzott, viszont visszatért Hercegfalvi Zoltán, Farkas Zoltán és Tóth Balázs – hű tükörképe volt gyakorlatilag az egész szezonunknak. Támadóink ugyanis egyik ordító helyzetet hagyták ki a másik után a kétkapus játék során. A tréninget követően kértük fel Marijan Vlakot arra, hogy két fordulóval a zárás előtt beszéljen arról: miért kell a Vasasnak búcsúznia az OTP Bank Ligától?

Milyen gondolatok fogalmazódtak meg önben, amikor szombat este szembesült a riválisok eredményeivel?
- Titkon bíztam abban, hogy a közvetlen ellenlábasaink botlanak, ám megtettek mindent annak érdekében, hogy bennmaradjanak, nekünk ez viszont nem sikerült. Nagyon rossz érzés lett úrrá rajtam, amikor végképp eldőlt, hogy kiestünk. Néhány korábbi mérkőzés végeredménye sem úgy alakult, hogy nekünk kedvezett volna. Ezek között voltak meglepők is, de a futball már csak ilyen…

Utólagos bölcselkedés, de alakulhatott volna másként is. Hiszen fordulókon keresztül a saját kezünkben volt a sorsunk.
- Néha tényleg az jutott eszembe, hogy valaki megharagudott ránk az égben, vagy összevesztünk a labdával. A klub körüli nehézségek és gondok is alaposan kihatottak a jelenre. Egyszerűen nem lehet azt mondani egyik pillanatról a másikra, hogy elfelejtjük azt, ami volt, és mostantól nyílegyenesen megyünk előre, és eközben még a szerencse is mellénk áll. Mindez nem működik varázsütésre, a múltat nem lehet egyetlen mozdulattal megváltoztatni.

Nyilván nehéz úgy eredményt elérni, hogy egyetlen bajnoki idény alatt négyszer vált egy klub ügyvezetőt és edzőt, mialatt háromszor többé-kevésbé lecserélődik a játékoskeret…
- Első körben mindenki azt hiheti, hogy az edzők a felelősek a sikertelenségért, nem véletlenül váltották le őket olyan sűrűn. De nem lehet megfeledkezni a vezetőségben bekövetkezett változásokról, ahogy arról sem, hogy a télen tucatnyi játékos távozott. Ez egy sokkal nagyobb, komplexebb kérdés, nem lehet csak erre vagy arra visszavezetni azt, hogy idő előtt kiszálltunk a bennmaradásért folytatott küzdelemből. Ősszel több szempontból is előreléptünk, és ha a téli felkészülést azzal az erősebb kerettel tudjuk elkezdeni, plusz kiegészítettük volna még néhány fiatal, tehetséges labdarúgóval, biztosan nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe.

A paksi mérkőzés után is arról beszélt, hogy nem ott esett ki a Vasas, hanem ez egy hosszabb folyamat eredménye.
- Akkor sorolnám: a Videoton ellen vezettünk, erre az ellentámadásból gólt kaptunk, de az első félidőben így is egyenrangú ellenfelei voltunk a tavalyi bajnoknak. Aztán a fordulás után szinte azonnal kapituláltunk, a harmadik gólt pedig szinte magunknak lőttük be. A Pápa ellen ugyancsak vezettünk, aztán pár perc múlva összehoztunk egy tizenegyest, amit értékesítettek. Újpesten az első játékrészben szintén jobbak voltunk, többet volt nálunk a labda. Aztán ott is ajándékoztunk a lila-fehéreknek egy buta tizenegyest, majd a saját büntetőnket kihagytuk. Pakson ismét vezetéshez jutottunk, de újabb gyermeteg hibák miatt a hazaiak alig néhány perc alatt fordítani tudtak. Számolja ki, hogy mennyivel több pontunk lenne… Úgy vélem, az elkövetett hibák az utóbbi 10 hónap következményei.

A játékoskeret sok kritikát kapott a tavasszal, mondván: nem alkalmas az NB I-re. Ez valóban így van?
- Nem. Amennyiben több időnk lett volna, és korábban sikerült volna rendet rakni a klub háza táján, meggyőződésem, hogy bennmaradunk az első osztályban.

Későn kezdődött el a tűzoltás? Néhány hét alatt nem lehet rendbe rakni azt, ami hónapokig rosszul működött, igaz?
- Mindenki azt mondja, hogy a játékosoknak egy dolguk van: az, hogy játsszanak. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a háttérben adottak kell legyenek a feltételek. Temérdek gondról lehetett hallani a Vasas kapcsán, és ilyen légkörben a futballisták nem tudtak maradéktalanul a feladatukra koncentrálni. Nem akarom felmenteni a labdarúgókat, a felelősséget mindenkinek vállalnia kell a saját területéért. Saját magamnak sem keresek kibúvókat, de tényleg az utolsó pillanatokban kezdődtek meg a szükségszerű változások. Ezzel együtt vállalom a felelősséget, de azt nem hiszem, hogy az én fülem mögött lenne a legtöbb vaj. Mindenkinek magába kell néznie. Amikor Markovits László felkért, hogy segítsek, jöttem, és a legjobb tudásom szerint dolgoztam a csapatért. Mindent megtettem a bennmaradásért, biztosan hoztam én is rossz döntéseket, de mégegyszer mondom: a felelősség közös.

Maradt még két mérkőzés az NB I-ben. Mivel lehet motiválni a játékosokat?
- Meg kell mutatniuk, hogy a nyomás alól felszabadulva, igazi sportemberként, mindenféle görcsösség nélkül képesek kihozni magukból azt, ami bennük van; vagyis a legjobb képességeik szerint futballoznak. Nyugodtan, szervezetten, jó játékkal hozzák le ezt a két találkozót. Se magukkal, se a klubbal, se a szurkolókkal szemben nem tehetik meg, hogy ellazsálják a hátralévő fordulókat. Más országokban is láttunk példát arra, hogy nagy múltú egyesületek kiesnek az első osztályból. Ez természetesen sokk, de muszáj túllépni ezen, és tiszta fejjel, eltökélten ki kell állni az utolsó két mérkőzésre.

Tervezi azt, hogy több lehetőséget ad azoknak a labdarúgóknak, akik eddig kevesebb szerephez jutottak?
- A heti edzések megmutatják, hogy kikre lehet számítani ebben a helyzetben is. Mindig a saját filozófiám szerint állítom össze a csapatot, és próbálom a legütőképesebb tizenegyet pályára küldeni. Meglehetősen sok sérültünk van, ezért most még nem tudom szűkíteni a keretet. A következő néhány napban kirajzolódik előttem, hogy kik juthatnak szóhoz a Kaposvár ellen.

Ha már szóba kerültek az edzések: a keddi foglalkozás jól jelképezte az együttes egész évét, mert olyan ziccerek maradtak kihasználatlanul, amelyek egy kölyökcsapattól is elfogadhatatlanok.
- Sokszor kaptam meg azt a vádat, hogy túlságosan védekező szemléletű a Vasas, pedig megnézve az összeállításokat látható, hogy rendre három csatárral kezdtünk. Sajnos a támadóink nem tudták hozni az eredményeket. Nem volt köztük olyan, aki kíméletlenül kihasználta volna a lehetőségeit. Középről is hiányzott egy olyan játékos, aki mind az előkészítésben, mind a helyzetkihasználásban jeleskedik. Óriási problémát jelentett, hogy még azokat a szituációkat sem tudtuk értékesíteni, amiket kialakítottunk. És hát ezekből sem volt túl sok…

Mit tud a saját jövőjéről?
- A szezon végéig egyeztem meg a vezetőséggel. Elsősorban a klubnak kell döntenie arról, hogy merre szeretne továbblépni, mik a célkitűzések, ezt milyen stratégia mentén, milyen szakmai stábbal és játékoskerettel kívánja megvalósítani. Az én személyem a legkevésbé fontos ebben a kérdésben.