Gólokban nincs hiány, amikor a Vasas és a Paks feszül egymásnak a gyepen. A legutóbbi tíz összecsapásunkból csak egy találkozón esett három találatnál kevesebb, egyébként a nézők nem panaszkodhattak arra, hogy unalmas mezőnyjáték folyt volna a pályán. Emlékezetes mérkőzésekben sem volt hiány: 5-0-s, kiütéses győzelmünk a Fáy utcában úgy, hogy Tóth András kiállítása miatt szinte már a kezdéstől emberhátrányban játszottunk; vihar miatt félbeszakadt kilencven perc, ahol az égzengés elvonulása után 0-2-ről tudtunk fordítani; de ide kívánkozik az újonc Paks 1-0-s Fáy utcai sikere 2006-ból, ahol a korábbi Vasas játékos, Zováth János talált be a hálónkba.

Ez volt az egyetlen hazai vereségünk az atomvárosiaktól az utóbbi szezonokban, ám ha kitettük a lábunkat Angyalföldről, egyszer sem tudtunk nyerni. Mindösszesen egyetlen zsákmányolt pontot tudunk felmutatni Pakson: a 2009/2010-es idényben végeztünk 2-2-re Vayer Gáborékkal szemben. Különösen fájó, hogy elöl meglehetősen gólképtelenek, hátul viszont annál inkább gólképesek vagyunk a Duna-parti városban. Ennek szemléltetésére mindössze elég annyit leírni, hogy három alkalommal is 3-0-s vereséggel távoztunk Tolna megyéből.

Az OTP Bank Ligában jelenleg a 6. helyen áll a Paks, és 38 pontja nagy részét otthon gyűjtötte be. Ötször nyertek és ötször végeztek döntetlenre hazai környezetben, mindösszesen a bajnoki dobogón állomásozó Győr és Videoton tudott nyerni a tavalyi bronzérmes otthonában. Ugyanakkor érdekesség, hogy a zöldek gólkülönbsége az előkelő pozíció ellenére -7 (40-47), és egyedül a már kiesett Zalaegerszeg kapott náluk több gólt. A hétvégi fordulóban ugyancsak alaposan zörgött Csernyánszki Norbert hálója: a Haladás öt gólt rámolt be a kapusnak szombaton. Ezek a mutatók mind a mi esélyeinket növelik, és bizony most égetően szükségünk lenne az első paksi diadalra, ami egyben az első idegenbeli sikerünket jelentené a bajnokságban.