Amikor a mérkőzés után sétáltál az öltöző felé, olyan komoly voltál, mintha kikaptunk volna. Dolgozott még benned a meccs feszültsége?
- Igen. Szerintem minden társamon lehetett látni, hogy küzd, hajt, és hogy mennyire akarjuk ezt a győzelmet. Azt vettem észre, hogy ezért nem is tudtunk egyből a mérkőzés után úgy örülni, mint ahogy az várható lett volna. Rengeteg feszültség volt bennünk.

A visszafogott ünneplés hátterében ott volt az is, hogy a Lombard Pápa győzött az Üllői úton?
- Szinte rögtön a lefújás után megtudtuk, hogy mi a helyzet az Fradi találkozóján. Ahogy sétáltunk le a pályáról, arról beszélgettünk, hogy nem hisszük el, hogy ez megtörténhet. Hihetetlen volt…

Azért fontos volt a szombati siker, hiszen ha nem tudjátok itthon tartani a három pontot, akkor már számolgatnunk sem nagyon kellene.
- Persze, így látótávolságon belül maradt a bennmaradás. Úgy érzem, hogy az utolsó három fordulóban elég kedvező a sorsolásunk. Ezzel a lehetőséggel élnünk kell, és akkor jövőre is első osztályú lesz a Vasas.

Visszatérve a mérkőzésre: Marijan Vlak jobbhátvédnak küldött be Görgényi Dávid helyére, holott korábban mindig belső középpályást játszottál. Szokatlan volt ez a poszt?
- Már a lehetőségnek is örültem, hogy ismételten pályára léphetek. Igazából úgy voltam vele, hogy lelkesedéssel és küzdeni akarással kompenzálhatom, hogy még nem nagyon játszottam jobboldali védőként.

Sikerült is felvenned a ritmust: a gól előtti támadás például tőled indult.
- Erre én nem is emlékszem (mosolyog). A játék hevében nem arra figyeltem, hogy kitől kinek ment a passz. Azt tudom már csak felidézni, hogy Szabó Bencénél volt a labda, ő gyönyörűen megtartotta, majd talppal hátrahúzta Barinak. Itt volt a kulcsmomentum, mert ő egy testcsellel kifele vette át a labdát, tolt egyet rajta, majd élesen középre lőtte, ahogy azt kell.

A hajrában úgy tűnt, mintha a gól- és emberelőny titeket zavart volna meg. Igaz, az eddigi bajnokik után ez egy ismeretlen szituáció volt…
- A kiállítás és a bekapott gól a Siófokot arra sarkallta, hogy ne figyeljenek az eredményre, hiszen nekik mindegy volt, hogy egy, kettő vagy három góllal kapnak ki. Elkezdték ívelgetni a labdákat, feljebb tolták a védekezésüket, és veszítenivaló híján már csak a támadásokban gondolkodtak.

Számunkra egyáltalán nem kedvező eredmények születtek a riválisok mérkőzésein. Dolgozik most bennetek az, hogy csak azért is megmutatjátok, hogy a Vasast nem lehet még leírni?
- Engem több ember felhívott Szegedről, hogy emlékszem-e arra, amikor az FTC kiesett az NB I-ből, merthogy az a Vasasnak volt köszönhető. Arról kérdeztek, hogy szerintem a Fradi most akarja-e visszafizetni ezt a kölcsönt. Én ezt nem feltételezem róluk. A srácokkal beszélgettünk arról, hogy a hétvégi eredmények csak még dacosabbá tesznek minket. Úgy vagyunk vele: nem hagyjuk, hogy kiessünk! Azt mondom, ha legalább 7 pontot tudunk szerezni a hátralévő három meccsen, akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ne őrizzük meg az élvonalbeli tagságunkat.