Letaglózó erejű pofonba szaladt bele csapatunk vasárnap estefelé a bajnoki döntő első mérkőzésén. A Linamar-Békéscsabai RSE esélyt sem adott a mieinknek, három szettes győzelmük egy pillanatig sem forgott veszélyben. A meccs után szomorúság és csalódottság tükröződött játékosaink és szurkolóink szemében, ami a látottak alapján teljesen érthető is volt. Ám azóta eltelt pár nap, itt az ideje, hogy a szomorúságot felváltsa a hit, a csalódottságot pedig a tűz. A bajnoki döntő ma kezdődik csak igazán.

Az első mérkőzésen a viharsarkiak minden labdáért úgy mentek, mintha az életük múlott volna rajta, támadásaik duzzadtak az önbizalomtól. Ismerős jelenet, ismerős érzés. Egy évvel ezelőtt pontosan így nyerte meg együttesünk a bajnoki döntőt a Gödöllő ellenében. Csapatszellem, egység, alázat a játék, alázat a társak iránt. Mindig ez jellemezte a Vasas Óbudát. Tavaly ennek köszönhettük a fényesen csillogó aranyérmet, és így győztük le idén a szlovén Calcit Kamnik, vagy éppen a Schwechat gárdáját is. Ebben rejlett, ebben rejlik a sikerünk titka. Ehhez kell nyúlni ezúttal is.

A bajnoki döntő ugyanis nem ért véget a vasárnapi vereséggel. Éppen ellenkezőleg, most kezdődött csak el igazán. A helyzet nem könnyű, sőt, pokolian nehéz. Amit eddig csak videón láttunk, azt most már testközelből is átélhettük: a Békéscsaba nagybetűs csapattá érett, nem csak szeretné, hanem akarja ezt a bajnoki aranyérmet. Ráadásul már az előny is náluk van. Hatalmas kihívás előtt áll a csapatunk, de együtt, egymásért harcolva sikerülhet, és sikerülni is fog a fordítás. Egy évnyi kemény munka után most be kell vetni az utolsó tartalékokat, most kell mindent beleadni, összefogni, és küzdeni. Tálas Zsuzsanna szavaival élve: "Éppen az a szép sportban, hogy mindig meg kell küzdeni a nagy győzelmekért."

Lányok! Küzdjetek a játékért, hogy megmutassátok, mire képes valójában ez a csapat. Küzdjetek a szurkolókért, akik időt és pénzt nem sajnálva tartanak mindig veletek, mert hisznek bennetek, mert szeretnek titeket. Küzdjetek az álmaitokért, az érzésért, amikor a nyakatokba akasztják az aranyérmet. Küzdjetek magatokért, a rengeteg munkáért, amit idén, és amit a kezdetektől fogva fektettetek ebbe a sportba, ebbe a csapatba. Legfőképpen pedig küzdjetek egymásért. Egy csapat vagytok, együtt értetek el hatalmas sikereket, most együtt kerültetek padlóra, és együtt is fogtok felállni onnan. Mi bízunk bennetek, bízzatok Ti is magatokban, egymásban. Mert sikerülni fog, együtt megcsináljátok!