Mi jut eszébe arról, hogy Vasas?
- Rengeteg minden, de csak szép dolgok! A Vasasban kezdtem focizni. Harmincévesen lettem technikai vezető a klubnál, akkor ez a pozíció még egészen mást jelentett, mint ma. Az akkori szakosztályi modell szerint a vezetőedző és a technikai vezető egymás mellé voltak rendelve. Egy év múlva kialakította az MLSZ az új rendszerét. Ekkor szakosztályvezetőnek neveztek ki. Majdnem ugyanazt a tevékenységet folytattam azzal kiegészítve, hogy az utánpótlástól kezdve az öregfiúkig minden az én kezemben összpontosult.

Ha jól tudom, a vezetőedzőként társadalmi munkában, fizetés nélkül segítette a csapatot. Nehéz ezt elhinni a futball világában.
- Pedig valóban így volt, egy éven át ingyen dolgoztam. De tudni kell azt is, hogy előtte szakosztálvvezetőként az akkori viszonylatban sok pénzt kerestem. Győzelmi prémiumként például mindig ugyanazt az összeget kaptam, mint a játékosok. Amikor a rendszerváltás után, 1992-ben Illovszky Rudi bácsi születésnapján Meszéna Miklós, akkori ügyvezető elnök felkért Vasas vezetőedzőjének, nem is beszéltünk pénzről. Révész Sándorral, a legjobb barátommal érkeztem. Az volt a cél, hogy bennmaradjunk, bár én inkább "magam ellen" úgy módosítottam ezt, hogy a kiesés fel sem merülhet. Végül többször is vezettük a tabellát, legalább annyiszor voltunk a dobogón, mint nem.

Kik alkották az akkori csapat magját?
- Jó kis gárda volt, remek játékosaim voltak. A teljesség igénye nélkül említhetném Babócsy Andrist, sőt Sáfár Szabolcsot, akit én tettem be először a csapatba 18 évesen. Juhár Tamás és Mészöly Géza volt a két belső védőm. Rajtuk kívül Oleg Sirinbekovot emelném ki, szerintem ő minden idők legjobb külföldi játékosa volt a magyar NB I-ben a mai napig. Visszatérve az akkori pénzügyi nehézségekre: nem volt lehetőségünk játékosokat igazolni. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a Turbék nevű jobbhátvéd az MTK-ba igazolt, Coco Aires középpályást pedig valamelyik külföldi csapat megvásárolta. Mindösszesen két játékost néztem ki magamnak az akkori NB I-ből, akik a Vasasba jöttek volna. Mivel nem volt balhátvédünk, Cseh Andrást, és jobboldali szélső középpályásnak Miovecz Zoltánt. Igazolni azonban nem tudtunk, legalábbis ilyen minőségi játékosokat. Így jött a gyors ötletem: igazoljuk vissza az egykori Vasasosokat: Theodorut, Tubolyt, Claude-ot, Gubuczot, Zentait, Nahóczkyt - a mások által kivénhedtként aposztrofált játékosokat. Meg volt rá a módszerem, hogy eredményesek legyünk velük.

Legutoljára szomorú apropóból hallottunk Önről, Várady Béla halála kapcsán.
- Nagyon közel állt hozzám. Régen is jóban voltam vele, segítettem őt a Vasas utáni pályafutásában is, mind játékosként, mind edzőként. Amikor nyolc éve Vecsésre költöztek, kifejezetten szoros lett a kapcsolatunk. Szinte "testvérként" szerettük egymást. Mindenhova együtt mentünk... Már-már olyan viszonyba kerültünk, mint Rudi bácsival, aki Szenteste előtti nap mindig nálunk ebédelt.

Hogy tudta meg a tragikus hírt?
- Béla felesége elsőként engem hívott. Éppen Kiss Lacival beszéltem telefonon ezen a szomorú reggelen, ezért először nem is tudtam felvenni. Néhány perc múlva hívtam vissza Juditot, nehéz volt elhinni, amit mondott. Rögtön visszahívtam Lacit, akivel együtt sírtunk a telefonban. Utána nekem jutott az a feladat, hogy hivatalosan értesítsem a Vasast, majd a Nemzeti Sportot...

Igaz, hogy éppen egy Várady-emlékmeccs szervezésén dolgozik?
- Igen. Április 12-én, Béla születésnapján lesz a mérkőzés az Illovszky-stadionban. A hatkor kezdődő Vasas - Balmazújváros NB II-es bajnoki mérkőzés előtt negyed ötös kezdettel.