A hétvégén Szász Emese négy év után nyert újra világkupa-versenyt egyéniben, aztán másnap a csapattal második lett Barcelonában, de ezzel még nem volt vége a sikereknek. Klasszis párbajtőrözőnket még a katalán fővárosban értük utol.
Hogyhogy még Barcelonában?
- A legjobb barátnőm itt él közel városhoz, a párizsi világkupa után egyből idejöttem, most pedig még maradtam nála pár napot.
Jól hangzik, gondolom, most teljesen felszabadultan tud pihenni és gyönyörködni a város szépségeiben…
- Akár így is lehetne, de most van egy sokkal fontosabb feladatunk, a barátnőmnek májusban esküvője lesz, ezeket a napokat pedig a ruhakeresésre szánjuk.
Eddig mik az eredmények?
- Örömmel mondhatom, hogy úgy tűnik, sikerült megtalálnunk a megfelelő darabot.
Gratulálok, tényleg csupa siker mostanában az élete.
- Boldog vagyok, hogy a balul sikerült párizsi verseny után jobban ment a vívás, talán kellett az is, hogy nem mentem közben haza. Emlékszem, hogy tavaly nagyon fárasztó volt ez a Párizs-Budapest-Barcelona körút, pláne ilyen rövid idő alatt.
Sokan egyenesen azt állítják, hogy élete formájában vívott. De mit gondol erről maga Szász Emese?
- Jó a kérdés, volt már olyan, hogy jobban éreztem magam a páston, de ezen a versenyen tényleg minden összejött. Persze, ehhez az is kellett, hogy végig fent tudjam tartani a maximális koncentrációt.
A szünetek sem zökkentették ki?
- Szerencsém volt, mert csak a verseny első fele után, délután egykor volt egy kicsit hosszabb pihenő, utána a végjátékban folyamatosan jöttek a meccsek, ez pedig nekem kedvez általában. Most valahogy tényleg nem volt a hullámvölgyem, egyszerűen semmi sem tudott kizökkenteni.
Melyik volt a legjobb meccse?
- Az olasz lány az Eb-n vert meg, az észt Beljajeva pedig ugye Pesten a világbajnokságon. Most mindenkettejükkel összekerültem, és hát ezeket ilyen mini visszavágóként fogtam fel. Azt nem mondom, hogy most hatalmas elégtételt érzek, de jó érzés volt legyőzni őket. Kell a tudat, hogy képes vagyok őket is megverni.
A vetélytársak egyébként meglepődtek rajta, hogy ennyire simán átgázol rajtuk?
- Aranyos volt mindenki, kedvesen gratuláltak, de a legjobban az esett, amikor a már említett olasz lány odajött a végén és átölelt. Egy 15-2-es asszó után ezt nagyon sportszerűnek éreztem a részéről.
Mennyire fontos a világversenyek előtt, hogy szokja a döntő szituációkat, és főleg ezeknek a sikeres megvívását?
- Fontos, persze, még akkor is, ha egy világkupán talán kevésbé izgul az ember, mint egy Eb-n vagy vb-n, de kellenek az ilyen élmények, most úgyis sokára lesz újra világkupa-verseny. Egyébként pedig pont azon gondolkoztam, hogy mikor nyertem utoljára ilyen jellegű versenyt. Ha az őszi World Combat Games-et leszámítom, akkor utoljára 2010-ben nyertem aranyat világkupán. Ideje volt már egy újabb sikernek.
fotók: Doba István (archív)
Térjünk át kicsit a csapatversenyre, hiszen ott is összejött egy ezüst. Nehéz volt megtartani a koncentrációt vasárnapra?
- Mindent megtettem, hogy ott is jól szerepeljünk, bár annyira már nem ment jól a vívás. A franciák ellen Tóth Hajninak köszönhettünk sokat, a magam részéről pedig annak örülök, hogy a hirtelen halálból sikerrel tudtam kijönni.
Akkor elégedettek az ezüsttel?
- Persze, szerettük volna bővíteni a csapat éremkollekcióját, és mikor például Kína kiesett, már éreztük, hogy be lehet jutni a döntőbe. Ez sikerült is, sőt, az oroszok ellen sem sokon múlt, hogy még egy aranyérmem legyen Barcelonából…
