A magyar válogatott, amely mind a tíz súlycsoportban érdekelt, ma kel útra a közép-ázsiai országba. A keret az elmúlt közel két hónapot a tatai edzőközpontban töltötte. Szerda este ott értük utol Európa-bajnok kiválóságunkat Bacskai Balázst, aki megszokott súlycsoportjában, 69 kg-ban lép majd szorítóba.

Még Tatán?
- Igen, de már nagyon várom, hogy elmenjünk innen. Nyolc hét azért nem kevés, a végére már elege lesz az embernek, főleg napi három edzéssel. Ráadásul legutóbb már hétvégére se mehettünk haza.

Egyhangúság ide vagy oda, azért nem sok olyan sok sportoló mondhatja el magáról, hogy világbajnokságra készül…
- Persze, és az előbbiek ellenére azért nagyon hasznos volt az egész itt töltött idő. Hálistennek a sérülések és betegségek is elkerültek, még csak egy kis náthám sem volt, szóval minden korábbinál jobban tudtam a munkára összpontosítani. Mostanra már megvan a kellő önbizalmam is. És egyébként nemcsak én érzem úgy, hogy jól sikerült a munka, hanem a különböző felmérések is ezt igazolják. Már csak a versenyen kellene ennek kijönnie…

Bizony, már csak azért is, mert az elmúlt néhány világversenye nem sült el olyan jól. Sokat rágódik ezen?
- Nem, most az a taktikám, hogy mindent kizárok. Nem gondolkozom se érmekben, se helyezésekben, csak abban, hogy élvezzem, amit csinálok. Képzelje, még azt se néztem meg, hogy kik indulnak, milyen lehet a sorsolás. Nem akarok azon agyalni, hogy kik lesznek az ellenfelek. Egy célom van, kivenni azt az egyik zsebemből, amit a másikba beletettem a kemény munkával.

                                                                      fotó: Doba István (archív)

Ennyi együtt töltött idő után a válogatott társak még nem mennek egymás agyára?
- Nem, sőt, jól összekovácsolódtunk. Persze így a végén már egyre több hülyeséget csinálunk egymással. Most ez jelenti a kikapcsolódást.

Ez izgalmas hangzik, meséljen!
- Múltkor például úgy hazavágtuk az egyik folyosót az edzőtáborban, hogy utána egy komoly nagytakarítást is el kellett végeznünk. Volt ugyanis egy kis párnacsata, némi mézes-joghurtos-tökmagos masszával megspékelve.

Ha már párnacsata, a vébén már a ringben sem védi semmi a fejüket mostantól. Milyen lesz a fejvédő nélküli boksz?
- Biztosan sokaknak furcsa lesz. Szerintem lehet abból könnyen sérülés, ha majd valaki egy pillanatra elfelejti, hogy nincs rajta a védő és úgy megy bele dolgokba. Ez nyilván nem jó, viszont a látványnak jót tesz ez a módosítás, végre a nézők is látják, hogy kik küzdenek, nem csak mindig a kék megy a piros ellen.

Mi vár Önökre a következő pár napban?
- Most már csak felpörgető munka, azaz súlyzózás, iskolázás és némi uszoda. Aztán utazunk is, ami nem lesz egyszerű, a helyszín már Kínától sincs messze, így biztos nehéz lesz az átállás. Persze a körülményekkel nem kell foglalkozni, akármi is vár ránk kint, azon már nem tudunk változtatni. Arra kell készülni, hogy hétfőn már akár meccsünk is lehet a sorsolástól függően.

Muszáj még egyszer visszatérnem az esélylatolgatásra…
- Tényleg csak annyit mondok, hogy jól akarom érezni magamat a ringben. Szeretném, ha jól menne a boksz.