Az idén mutatott formája alapján Szász Emese talán Szilágyi Áronnál is komolyabb éremesélyesnek számított a világbajnokságon. Emellett pedig a tizenhatos táblától kezdve egyedül őrá nehezedett a hazai pálya összes terhe, hiszen csak ő maradt versenyben a magyarok közül.

Ez azonban szemmel láthatóan nem zavarta, mestere, Kulcsár Győző szerint például élete formájában versenyzett a délután folyamán. És valóban, parádés találatokat szerzett, végig nyugodt tudott maradni. Először egy hollandot, majd egy orosz versenyzőt vert meg. Méghozzá úgy, hogy az ellenfelek tíz tusig sem jutottak. Az észt Embrich ellen is csak 5-5-ig volt szoros a meccs, utána minden Emeséről szólt. A győzelemnek köszönhetően pedig már a legjobb nyolc között találta magát. Itt egy újabb orosz versenyző következett, és ha már így alakult, ezt is simán hozta vasasos kitűnőségünk.

A negyeddöntő végjátékában sokan már egy másik pástra is tekintgettek. Volt is miért, hiszen Branza, a románok toronymagas esélyese elvérzett egy észt lány ellen. Ilyenkor szokták mondani, hogy minden adott a tökéletes befejezéshez, de a valóság, főleg a sportban sosem ilyen egyszerű.

Ahogy a zágrábi Eb-n, úgy itt most Budapesten sem tett jót az elődöntők előtti hosszabb szünet Emesének. Az észt Beljajeva ellen ugyan nem vívott rosszul, de a korábbi magabiztosságot nem láttuk. Így is sikerült visszajönnie 13-11-ről, ezután 13-13-nál jöhetett a mindent eldöntő találat. A kedvezményezett észt bírta jobban az idegölő pillanatokat, így Szász Emese bronzérmes lett.

Ellenfele később a döntőt is megnyerte, így az észteknek különösen jó napjuk volt, hiszen két egyéni arannyal gazdagodtak.