Haladjunk időrendben, Rió de Janeiróban hatodik lett. Elégedett volt magával?
- Örültem az eredménynek. Tavaly is indultam már ott, akkora csak a harminckettőig jutottam, úgyhogy ezt mindenképpen szerettem volna most túlszárnyalni. Szerencsére az átállás sem jelentett problémát, végig jól ment a vívás. A nyolc között egy szerencsétlen tussal kaptam ki a későbbi győztes koreai Shin-től, de inkább a pozitív oldalát nézem az egésznek. Azért is, mert a csapattal is jól szerepeltünk. A toronymagas világranglista-vezető kínaiaktól kaptunk csak ki, az oroszokat, a koreaiakat és a németek is simán verni tudtuk.

Az ilyen távoli helyszínek kapcsán mindig felmerülnek a szervezéssel kapcsolatos tényezők. A brazilok milyen házigazdának bizonyultak?
- Voltak kissé kaotikus és váratlan fejlemények. Eleve úgy kezdődött az egész, hogy napokig folyamatosan esett az eső. Ebből végül az lett, hogy az első selejtezők alatt beázott a terem, négy pást pedig teljesen használhatatlanná vált. Sokat csúsztak emiatt az aszók, ráadásul jött nem sokkal később egy áramszünet is, úgyhogy nem volt egyszerű a helyzet.

Érződik már a városon, hogy ők rendezik a következő olimpiát?
- Igazság szerint olyan sokat nem láttunk Rióból. Egy napunk maradt a verseny után, igaz pont akkorra sütött ki a nap, úgyhogy szép időben tudtunk körülnézni. Jártunk a Copacabana környékén és máshol is, de azt kell mondjam, még nem sok jel utal arra, hogy itt lesz majd az olimpia.

És a vívó világkupa mennyire hozta lázba az ottani embereket?
- Nem túlzottan, bár ez szinte mindig így van a nem európai állomásokon. Sőt, igazság szerint Franciaországon és Magyarországon kívül sehol sem szokott sok néző lenni.

Lépjünk is tovább, egészen Havannáig, ahol még rá tudott tenni egy lapáttal és ezüstérmes lett…
- Boldog is voltam miatta. Itt talán még jobban ment a vívás. Sikerült visszavágnom a koreai lánynak az egy héttel korábbi meccsünkért. Ráadásul egészen simán, 15-9-re nyertem, de nemcsak ő volt komoly ellenfél, hanem például a svájci Eb-győztes Staehli-t is alaposan megvertem.

                                                                                    fotó: Doba István (archív)

Aztán jött Ana Maria Branza a döntőben. A román lány mostanában elég sok gondot okoz Önnek. Ő egyfajta mumus már?
- Ennyire komoly szintre azért nem emelném a dolgot. Az az igazság, hogy bármilyen bosszantó is ez számomra, el kell ismernem, hogy mostanában nagyon megy neki. Az elmúlt nyolc világkupa-versenyből haton dobogón volt. Kubában is nagyon stabilan vívott, 9-5-re vezetett, de innen sikerült egyenlítenem. Ekkor negyven másodperc maradt még, én pedig már elég fáradtnak éreztem magam, úgyhogy bíztam benne, hogy nem ront újra nekem. De mivel rutinos versenyzőről van szó, nem tette meg ezt a szívességet, hanem egyből támadott. Utána már nem tudtam megint utolérni.

Jól tudom, hogy teljesen egyedül kellett megvívnia ezt a versenyt?
- Igen, Rióból már egyedüli magyarként utaztam tovább Havannába, de végül mégis akadt segítőm. A román csapatban van egy erdélyi lány, akivel nagyon jóban vagyunk. Amikor nem vívott, akkor mindig odajött a pástomhoz, azaz kvázi ő volt az edzőm. Nem volt egyszerű összehangolni, mert ő is egészen a nyolcig eljutott, de nagyon aranyos dolog volt tőle, hogy ennyit segített nekem.

Kubáról milyen friss benyomásokat szerzett?
- Nagyon szeretem Kubát. Az emberek hangulatát, meg azt, hogy akármerre jársz, mindenhol szól a salsa. Persze az egy másik dolog, és nagyon szomorú, hogy milyen szegénység van és mennyi mindent nem tudnak megvenni az ottaniak. Ettől függetlenül hihetetlen varázsa van ennek az országnak.

Mennyire lesz fontos az idei versenynaptárban a hamarosan sorra kerülő zágrábi Eb?
- Természetesen az lesz, hiszen mégiscsak egy világversenyről van szó. Nekem ráadásul még nincs Eb-érmem, úgyhogy nagyon szeretnék jól szerepelni egyéniben és csapatban is.

Kik tehetnek leginkább a jó szereplése ellen?
- Branza biztosan ott lesz. Vannak jó orosz vívók is, és ott lesz a Pekingben aranyat, Londonban pedig ezüstöt nyerő német Heidemann is. Az biztos tehát, hogy erős mezőny lesz. Mióta ez is beleszámít a világranglistába, azóta mindenki a legjobb csapatával érkezik az Eb-kre.

Hol tart most a felkészülés éppen?
- Most még Tatán edzünk, ez még egy kemény periódus, aztán a Zágráb előtti utolsó héten visszajövünk Pestre, ahol már csak finomítani kell a dolgokon.

Visszatérve az eredményességre, akkor tehát egyértelműen az érem a cél?
- Mi mást mondhatnék erre? Egyelőre nem gondolkozom még egyébként ezen, de azt a magabiztosságot mindenképpen szeretném megtartani, amit mostanában a világkupákon elértem. Ha ez sikerül, akkor szerintem képes leszek a jó eredményre.