Dr. Steinmetz Ádám, vasasos olimpiai bajnok vízilabda-legendánk sok nagy Vasas-Dubrovnik csatát átélt pályafutása során, vele beszélgettünk, ezzel is hangolódva a szombat esti Eurokupa-visszavágóra.
- Ha a 2000-es évek magyar klasszikusa a Vasas-Honvéd volt, akkor nemzetközi színtéren ugyanez a Vasas-Dubrovnikot jelentette számunkra. Mindkét csapat állandó résztvevője volt az Euroligának, és valahogy mindig úgy alakult, hogy összekerültünk. Sokszor már a csoportkörben, többször az egyeneses kiesés szakaszban, és volt, amikor a négyes döntőben. Szinte nem emlékszem olyan szezonra, hogy ne játszottunk volna velük – mondja egykori kiváló centerünk, aki nem cáfolta meg azt sem, hogy mindkét csapat elsősorban hazai pályán tudott domináns lenni az egymás elleni párharcokban.
- Dubrovnikban nehéz volt játszani… Nagy hagyományai vannak ott az Adria partján is a vízilabdának, több ezer szurkoló előtt szerepeltek mindig. A csapatuk pedig általában a horvát válogatottra épült. Eleinte a Szmodlaka, Fatovics, Krizics fémjelezte generációval, később a Buslje, Dobud, Boskovics-féle társasággal vívtunk hatalmas csatákat. Dubrovnikban nem tudtunk nyerni soha, a Komjádiba pedig ők nem szerettek jönni...
A sok meccs közül Ádám számára két kiemelkedően emlékezetes párharc van. Az első a 2007. május 9-i összecsapás, amit a Komjádiban rendeztek…
- Az volt a szezon egyik legfontosabb meccse számunkra, heteken át készültünk rá. A meccs reggelén tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapánk. Mindenki meg volt győződve róla, hogy este nem ugrunk vízbe, de nem így alakult… Játszottunk, és a testvéremmel együtt három-három gólt szerezve tudtunk hozzájárulni a győzelemhez. Az egész csapat értünk és édesapánkért játszott…
fotó: NS
A másik pedig természetesen a felejthetetlen 16-9-es győzelem, tizenkét évvel ez előttről:
- 2012-ben Dubrovnikban kezdtük a negyeddöntős párharcot. Akkor nagyon jó csapatunk volt, de mégis négygólos vereséget szenvedtünk kint. Innen azért szerintem senki sem gondolta, hogy lesz visszaút, de mégis megcsináltuk a teltházas Komjádiban, igazi extázist átélve, egy olyan meccsen, ami csak egyszer van egy pályafutás során. Emlékszem, figyeltem az ellenfél edzőjének arcát a Komjádiban a meccs alatt. A kétszeres olimpiai bajnok Veszelin Gyuho az első két negyedben még nagyon nyugodt volt, látszott, nem hiszi, hogy bajba kerülhetnek, még úgy sem, hogy már vezettünk több góllal. Aztán a harmadik negyedben láttam rajta egy kis rémületet, de ez csak pár percig tartott, mert a végét már újra teljesen nyugodtan figyelte, hiszen rájött, semmi esélyük nincsen aznap… Nemhogy öttel, héttel vertük őket…
Végül persze azt is megkérdeztük olimpiai bajnokunktól, mit gondol a mostani párharcról:
- Hogy egy klasszikust idézzek: jó volt az ellenfél, de az egygólos hátrány ledolgozható. Ezt mondta az említett 2007-es meccsünk utána a Jug edzője, és igaza is lett, hiszen a visszavágón kiharcolták a továbbjutást. Úgy gondolom, erre lehet alapozni most is, csak fordítva. A hazai közönség, a Komjádi patinája, atmoszférája előnyt jelenthet. Az más kérdés, hogy nekünk a bíráskodás terén sosem lejtett a pálya, és ez most is így van szerintem, de egy korrekt, tisztességes játékvezetéssel és jó Vasas-játékkal abszolút van esély szerintem továbbjutni. Igyekszem én is a helyszínen szurkolni, a kisfiam társaságában. Hajrá, Vasas, Angyalföld!
