A kerek évforduló alkalmából nyilván számosan köszöntötték és minden bizonnyal szép ajándékokat is kapott, de gyanítom Barka Emese Eb bronzérmét is a kedves meglepetések között tartja számon.
- Egyértelműen óriási öröm ez nemcsak nekem, hanem az egész szakosztály számára, hiszen Emese a sajátnevelésű versenyzőnk, remek eredménye visszaigazolása annak a munkának amely nálunk folyik. Küzdőmodorának pozitívumaival, technikai tudásával már régóta tisztában voltunk, ám azt is láttuk, hogy fizikailag sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy nemzetközi szinten is megállja a helyét. Az elmúlt években tudatosan felépített rendszer szerint fejlesztettük ilyen fajta képességeit, ami nem múlt el nyomtalanul, hiszen rengeteget erősödött, manapság már a megjelenése is tekintélyt sugall. Azt hiszem lesz még folytatása ennek a mostani sikernek.

Ön már hosszú évek óta a szakosztály bőkezű mecénása, hogyan kezdődött a kapcsolata a sportággal.
- Csenevész gyerek voltam, édesanyám tízéves koromban valószínűleg azzal a céllal vitt le a Honvéd birkózótermébe, hogy megerősödjek, ám egy életre szóló szerelem lett ebből. Később az edzőmet követve Csepelre kerültem, majd az aktív versenyzést abbahagyva, különféle vállalkozásokat indítottam el, amiknek a hasznából rövidesen már támogatni is tudtam szeretett sportágamat. 2000-ben Bódi Jenő csábított a Vasashoz, aki korábban kollégiumi társam volt.

Minek köszönhető, hogy azóta is kitart Angyalföldön?
- Főként annak a fiatalos, lendületes vezetési stílusnak, amely a szakosztályra, és a klubra egyaránt jellemző. Markovits László elnök úr teret biztosít számunkra, hagy minket dolgozni, az évek során közösen alakítottunk ki egy jól működő rendszert. Egyértelmű számomra, hogy van presztízse a sporttársadalomban a Vasasnak, a fiatalok számára pedig vonzó dolog vasasos birkózónak lenni.

Gondolom mostanság meg különösen az, hiszen nemrégiben birtokba vehették az új edzőtermüket…
- Bizony így van ez, ám megszenvedtük az átmeneti időszakot, három év alatt négy helyen fordultunk meg, ez időnként kicsit megviselt minket, de ez a minden igényt kielégítő hely kárpótol a nehezebb időszakokért, megtaláltuk az otthonunkat.

Hogyan állnak „lakók” terén?
- Vagyunk szép számmal, de mindenképpen a klasszikus piramis elv alapján képzelem el a hosszútávú működésünket. Legyen egy széles bázis, birkózzanak nagyon sokan kedvtelésből, tömegsportszinten az egészséges életmód részeként, közöttük pedig biztosan fogunk találni olyanokat, akik a versenysportban is megállják majd a helyüket.

Ez gondolom a távlati cél, milyen eredményeket várhatunk a közeljövőben birkózóinktól?
- Úgy vélem számos olyan tehetségünk van, aki odaérhet a válogatottba, első lépcsőfokként ezt a célt tűzném ki eléjük. A munkát persze ehhez nekik kell elvégezni, mi pedig a lehetőséget biztosítjuk ehhez. Fontosnak tartjuk azt is, hogy mindenképpen erősödjünk kötöttfogásban, már csak a Vasas hagyományai miatt is.

Pont ennek a fogásnemnek kevésbé vonzó mérkőzései miatt került nehéz helyzetbe a birkózás, kérdőjeleződött meg az olimpiai részvétele.
- Sajnos a néhány éve érvénybe léptetett szabályok valóban nem a látványosságot szolgálják. Nem a kezdeményező birkózást díjazzák, hanem a passzivitást, ennek kapcsán szoktuk mondogatni, hogy manapság akció nélkül is olimpiai aranyat lehetne nyerni. A versenyzők persze mindig próbálnak alkalmazkodni a meglévő rendszerhez, így alakult ki a jelenlegi helyzet. Egyértelmű: az egész sportág jövőjének érdekében változtatni kell ezen, amit természetesen mi is támogatunk.

Érzem a lelkesedést a hangjában, nem kérdés számomra, hogy a következő éveit is a Vasas kötelékében, a birkózó szakosztály élén képzeli el.
- Igen. Bízom abban, hogy továbbra is meglesznek a lehetőségeim arra, hogy támogatni tudjam az eredményes működést, ám minden segítséget szívesen fogadok ehhez. Akinek van ideje, ambíciója, energiája a birkózás érdekében tevékenykedni, az nálunk megteheti ezt.