Egyéniben előbb Dohában hetedik, a budapesti Sákovics József emlékversenyen tizedik, majd legutóbb a franciaországi St-Maurban a második helyen végzett, és vezéregyénisége volt a Lipcsében valamint St-Maurban ezüstérmes, Barcelonában pedig a hatodik helyet megszerző magyar válogatottnak. Most hétvégén pedig idehaza Budapesten, egy dupla válogatón lett első, fölényes győzelmeket aratva.

Úgy tűnik vége a balszerencsés időszaknak, versenyről versenyre megbízhatóan teljesít…
- Én is így érzem, jó a tendencia, egyre magabiztosabb vagyok. Annak meg külön örülök, hogy Franciaországban végre ismét egyéni döntőt vívhattam, ebben az érzésben már elég régen volt részem, ráadásul nehéz ágon jutottam el odáig, hiszen előbb a világranglista vezető, olimpiai bronzérmes kínai Sun-t, majd az olimpiai negyedik koreai Shin-t kellett ehhez megvernem.

A döntőben azonban, akárcsak a katari fővárosban a legjobb nyolc között, az olimpiai ezüstérmes román Branza állította meg.
- Dohában jót vívtam vele, ott szinte végig egál körül alakult a meccs, nem sokkal a vívóidő lejárta előtt kaptam tőle egy tust, emiatt rohannom kellett és ezt ő jól kihasználta. St. Maurban olyan napja volt, hogy már korábban sem tudta senki megközelíteni, minden asszóját nagy fölénnyel több mint öt tussal nyerte, nekem sem volt esélyem ellene.

Mi változott meg az utóbbi időben, minek köszönheti, hogy ismét magára talált.
- Nagy dolgokról nem tudok beszámolni, azt érzem, hogy kezdenek visszajönni a vívásomba azok az elemek, amik az elmúlt egy évben hiányoztak belőle, olyan megoldások sikerülnek, amik már régóta nem jöttek össze. Az olimpiát nagy kudarcként éltem meg, de összeszedtem magamat és igenis meg akarom mutatni, hogy tudok én még vívni. Most már kezdem saját magamnak is bebizonyítani, hogy ez talán tényleg igaz, és képes vagyok még komoly eredmények elérésére.

Segíthetnek ebben a csapatviadalok is, hiszen bár Londonba nem sikerült kijutnia a magyar női párbajtőr válogatottnak, de az utóbbi időszakban a csapat is szárnyal.
- Boldog vagyok, hogy már kétszer is döntőt vívhattunk idén, így senki sem mondhatja azt, hogy egyszer mázlival lettünk ezüstérmesek. Meg tudtuk ismételni a lipcsei bravúrt, ráadásul St-Maurban a kínaiakat vertük meg a négy közé jutásért, akiket az olimpia óta senki sem tudott legyőzni, sőt utánunk sem, hiszen legutóbb Barcelonában is ők nyertek, tehát egyenes ágon hosszú ideje csak mi vertük meg őket. 
Jó érzés, hogy együtt is eredményesek vagyunk, úgy érzem végig tudtam segíteni a lányoknak, hiszen többnyire pluszban zártam a meccseimet, egyedül Barcelonában az oroszok ellen volt egy kisebb hullámvölgyem, de például előtte Dél-Korea ellen mínusz egyből álltam ki a záró csörtére és nyertünk kettővel. 
Nagyon remélem, hogy a budapesti világbajnokságon is alkotunk majd valami szépet. A másik fő célunk pedig a riói olimpia, ahova nagyon szeretném, ha a csapattal együtt jutnánk ki. Szeretném ezt is megtapasztalni, most nyáron egyedül voltam kint Londonban, remélem 2016-ban másként lesz.

Klubtársa, Antal Edina néhány versenyen kiszorult ebből a csapatból…
- Most legutóbb Barcelonában már ott volt, előtte meg St. Maurban az egyéni viadalon a 64-es táblán éppen én búcsúztattam. Nehéz asszó volt, szerencsétlenül jött ki, hogy már ilyen korán összetalálkoztunk, pedig jó formában volt, a csoportkör után kiemelt is lett. A most következő válogatók után alakul ki majd a végleges felállás, jó lenne ha be kerülne, remélem megoldja majd a feladatot…

Most rövidebb szünet következik a világkupa viadalok sorában, ám a program szerint egzotikus helyszíneken várnak önökre tavasszal.
- Most itthon készülünk ezekre, április végén Kínában folytatódik a sorozat, úgy tűnik ki tudok utazni oda is. Ezután május elején Rió de Janeiróban csapatverseny is lesz, majd rá egy hétre Havannában már csak egyéni.