A hétvégén Budapesten folytatódott a férfi kardozók világkupa-sorozata, Szilágyi Áron az idei harmadik megmérettetésen is dobogóra állhatott. Szombaton a selejtezőkben, majd másnap egészen a legjobb nyolcig az Angyalföldi Sportközpontban vívtak meg egymással a versenyzők, míg a végjátéknak már a Nemzeti Sportcsarnok adott otthont.

A Vasas versenyzői közül sajnos korán, a 128-as táblán búcsúzott az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolt, valamint Ravasz Etele és Puy Sebestyén, egy körrel később pedig dr. Nagy Pál és dr. Nagy Zsolt is csatlakozott hozzájuk. Iliász Nikolász számára a későbbi ezüstérmes koreai Kim parancsolt megállást a legjobb 32 között, aki egy körrel később Szatmári Andrást is legyőzte. Szatmári ezen a versenyen a tizennegyedik helyet szerezte meg.

Mivel a 64-es főtáblára tizenkét magyar is bejutott, nem volt annyira meglepő, hogy Szilágyi Áronnak „hazai” ágon kellett átverekednie a magát a legjobb nyolc közé jutásért.
„Úgy éreztem az első három asszómban, hogy magabiztos vagyok, meg tudtam csinálni, amit elterveztem. Persze annak annyira nem örültem, hogy a honfitársaim ellen kellett vívnom, de mivel sokan voltunk magyarok, ez benne volt a pakliban.” 

Áron egyébként Valkai Ferenc, az olasz Curatoli és Gémesi Csanád legyőzésével jutott be a nyolcas döntőbe, ahol már előzetesen is sejteni lehetett, hogy komoly erőpróba vár rá. A koreai Gu Bon Gilt volt az ellenfele, aki igazi világklasszis, hiszen csapatban olimpiai bajnoknak és korosztályos világbajnoknak is mondhatja magát. Szilágyi Áron azonban szenzációs hajrát produkálva, 12-9-ről fordított és jutott be a négy közé.
„Utoljára négy-öt éve, junior korunkban vívtunk egymás ellen. Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok, és ez kicsit rá is nyomta az elején a teljesítményemre a bélyegét. A nagy tapogatózásból az lett, hogy elhúzott elég rendesen. Egy idő után aztán sikerült megéreznem, hogy mit kell ellene csinálni. Bátrabb lettem, a támadásaim ültek, és a védekezésem is javult, így sikerült megfordítanom az asszót. Az biztos, hogy ha legközelebb vívunk egymással, már sokkal rutinosabb leszek vele szemben.” 

Az elődöntőben következhetett az orra alá már sok borsot törő régi ismerős Limbach, aki most is a végállomást is jelentette. A német lassan egyfajta a mumus lesz Áron számára, ezúttal 15-11-re győzte le sportolónkat.
„Nem szeretem Limbachot, azt kell mondjam. Természetesen csak vívás szempontjából. Az utóbbi években egyszerűen nem tudom megverni. Ma is csak a végén tudtam megmozgatni, de igazából akkor is azt csinált, amit akart velem, ezen nincs mit szépíteni. Az biztos, hogy ellene még az eddigieknél is többet kell készülnöm, de az augusztusi Vb-ig erre bőven lesz időm. Úgy érzem, hogy a többieket időnként már akár magabiztosan is meg tudom verni, de Limbach még mindig nagy kihívás számomra.” 

A döntőben így a német vívott egy másik koreaival, a nap meglepetésemberével, Kim-el, aki kis híján a finálét is megnyerte. Limbach szinte a sírból hozta vissza az asszót és ezzel az aranyat is. Szilágyi Áront Kim-ről is megkérdeztük:
„Igazság szerint nem láttam egy asszóját sem most, de már az előző világkupa-versenyen is jól vívott. Pedig ez még csak harmadik-negyedik ilyen szereplése volt, szóval eléggé új arcnak számít. Persze azt tudjuk, hogy az ázsiaiak mindig elő tudnak rántani egy-egy jó és képzett vívót, akik ráadásul általában fizikailag is erősek. Ettől függetlenül nem félek tőle sem, hiszen ezen a versenyen is búcsúztattam egy koreait.”

Azzal viszont talán nem túlzunk, ha kijelentjük, hogy a nap fénypontja mégsem maga a finálé vagy az elődöntők voltak, hanem az a páratlan ünnepség, amelyre az esti órákban került sor a Nemzeti Sportcsarnokban.

Ekkor köszöntötték ugyanis a magyar vívósport élő olimpiai és világbajnokait, köztük számos egykori és mai vasasos kiválóságot. A névsor a következő: Bakonyi Péter, Kovács Tamás, Marót Péter, Nébald Rudolf, Ferjancsik Domonkos, Lontay Balázs, Decsi Tamás, Hammang Ferenc, Abay Péter, Köves Csaba, Navarrete József, Boros György, Nemcsik Zsolt, Nagyházi Zoltán, Gerevich Pál Csongrádi László, Hámori Jenő, Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Horváth Zoltán, Nébald György, Pézsa Tibor, Szabó Bence és Szilágyi Áron.

Mellettük természetesen pedig a már elhunyt bajnokokról is megemlékeztek.
„Hihetetlen érzés volt ennyi világ és olimpiai bajnokkal egy páston állni. Ahogy hallgattam a névsort és az eredményeket, már abba is beleborzongtam. Nagyon örülök, hogy ott állhattam közöttük olimpiai és világbajnokként. Igyekszem megfelelni ezeknek az elvárásoknak továbbiakban is. A régi nagyok szellemisége az én motivációmat is növeli. Az elsődleges cél, ami most a szemem előtt lebeg, a nyári hazai rendezésű világbajnokság. Már ma is nagyon sokat segített a közönség, remélem, akkor majd a mostaninál is többen lesznek.”

Szilágyi Áron mindössze egy nap pihenőt kapott a Gerevich-Kovács-Kárpáti Grand Prix verseny után, hiszen a körforgás folytatódik, két hét múlva már Moszkvában kell pástra állnia.