Siófok – Vasas 2-1 (0-0)
Siófok, zárt kapuk mögött.
Vezette: Fábián (Varga Zs., Márkus)

Siófok: Heinrich – Fehér Zs., Takács Z., Tímár, Windecker (Kiss M., 74.) – Kecskés, Fejes – Melczer V., Nagy T. (Mokánszki, 83.), Pál Sz. – Máté J. (Dajic, 63.)
Szakmai igazgató: Horváth Károly

Vasas: Szatmári – Görgényi, Nikolov, Lucas, Katona – Thiago – Popovics (Ferkó Á., 82.), Cseke, Hohmann – Bobo, Wilson (Szilágyi P., 85.).
Vezetőedző: Dirk Berger

Gólszerző: Fehér Zs. (58.), Dajic (65.), ill. Bobô (62.)
Sárga lap: Fehér Zs. (22.), Máté (44.), Tímár (45.), Pál Sz. (90.)

A nézők kizárásával, műfüves pályán lebonyolított mérkőzés hullámzó játékot hozott, egyik csapat sem tudott tartós fölényt kialakítani. A kíméletlen futballt játszó hazaiak inkább pontrúgásokból veszélyeztettek, nekünk ügyes egyéni megmozdulások után sikerült helyzeteket kialakítani. 

A vezetést a siófokiak szerezték meg. Egy szögletrúgás utáni lepattanót a a lábak között lőttek kapura, ezt Szatmári még bravúrral hárította, de a róla kijövő labdát egy méterről a hálóba pofozta Fehér Zsolt. Nagyon hamar sikerült egyenlítenünk, a saját térfelünkön megszerzett labdával Popovics ugratta ki a felezővonalnál álló Bobôt, aki Tímárral a nyakában egészen a tizenhatoson belülre robogott, majd nyolc méterről a rövidsarokba lőtt. A válasz sem késett azonban sokáig, ismét szöglet után mattolták védelmünket a Balaton-partiak. A hosszúra átszálló labdát középre fejelték, majd a kavarodásban egykori játékosunk, Dajic volt e legszemfülesebb.

Vendéglátóink az idő múlásával egyre nehezebben viselték, hogy meglegyinti őket a kiesés szele, ennek a lefújáskor Lucas látta kárát, akit előbb térddel gyomron rúgtak, majd a fejét is érte egy siófoki stoplis.

Tóth András pályaedző:
- Azt gondolom megérdemeltük a továbbjutást, a hazaiak egyáltalán nem tudtak fölénk kerekedni. Ezúttal jobban kezdtünk, mint odahaza az első meccsen, bár ezt követte egy gyengébb periódus, de összességében inkább mi határoztuk meg a játék képét. A hazaiak szinte csak rögzített játékhelyzetekből voltak veszélyesek, míg mi többször is eljutottunk Heinrich kapujáig. Egyszer például Cseke Benjamin került gyönyörű mozdulat után ziccerbe, sőt még ismételhetett is, majd amikor Szilágyi Péter lépett be jól két védő közé, akkor is csak a játékvezetőn múlott, hogy nem kaptunk tizenegyest.
A védelmünk végig stabil volt, a fiúk megtették a tőlük telhetőt a továbbjutás érdekében, és siker koronázta erőfeszítéseiket.