Nemcsak nevében (2024 Dream Program), de tartalmában is álomszerű képzési programban vehetett részt a Vasas SC tizennégy esztendős parasízője, Grozner Richárd, valamint edzője, Krakler Kata Dél-Koreában. A 2018-as téli olimpiai játékok helyszínén, illetve annak közelében, január 5. és 15. között megrendezett nemzetközi edzőtáborban hat sportágban, harminc ország, közel másfélszáz téli sportot űző versenyzője vett részt, köztük indiai, iráni, dél-afrikai, lengyel, horvát és magyar parasportolók.  A négy fős magyar küldöttséget Krakler Katán és Grozner Richárdon kívül a kaposvári paransnowboardos Feketet Lilla, valamint mestere, Szabó Attila alkotta.

A Vasas parasízője, valamint edzője, élményekkel és tapasztalatokkal bőven tért haza néhány napja a nagy utazásról, amely nemcsak szakmailag, de emberileg is gazdagította a közel másfél éve együtt dolgozó oktató és tanítványa kapcsolatát. Az együtt töltött idő azonban a testvérsportágból érkezőkkel is közel hozta őket egymáshoz, igazi csapatként, egymást segítve és támogatva töltötték el a közel kéthetes időszakot. Ugyanakkor mindannyiuk számára megtisztelő volt, hogy a phjongcshangi olimpiai faluban lakhattak, ahonnan ráláttak azokra a síugró sáncokra, amelyeken néhány éve még a világ legjobbjai versengtek az ötkarikás játékok idején.

A dél-koreai lejtőkön fantasztikus fejlődésen ment át Grozner Richárd

A Dream Program keretében megrendezett edzőtáborra, immáron huszadik éve, olyan országok 13-16 esztendős téli sportot űző versenyzői kaphatnak meghívást a dél-koreai szervezőktől, amelyekben az éghajlati viszonyok miatt nehezebben oldható meg a havas felkészülés. Ez Grozner Richárdra különösen igaz volt, hiszen a Normafánál és Pasaréten egyaránt műanyag borítású pályán készül, monosíjét eddig csak az ob-én próbálhatta ki havon, jó, ha négy napot tölthetett összességében rajta.

„Egy igen színes és izgalmas világba csöppentük Ricsivel, amit nagyon élveztünk – kezdte beszámolóját Krakler Kata, a Vasas Pasaréti Síiskola vezetője. – Kezdők, haladók és topversenyzők, épek és fogyatékossággal élők egyaránt megtalálták helyüket a változatos programban. Tizennégy különböző országból érkezett fiatal például nem is tért haza a nemzetközi edzőtáborból, hanem egyenesen mentek a gangwong-i téli ifjúsági olimpiára. A jeges sportágak képviselői eredetileg is ott edzettek, nem pedig velünk Phjongcshangban. A szervezést csak dicsérni tudom, a házigazdák mindent tökéletesen előkészítettek a számunkra, az akadálymentesítés mindenhol magától értetődő volt, s úgy vigyáztak ránk, mint a hímes tojásra. Az edzőtábor elsősegély és balesetvédelmi oktatással kezdődött, a szakmailag jól felépített komoly edzések ritmusát csak két kulturális programokat kínáló nap törte meg. De ezek is jól jöttek, hiszen nemcsak a vendéglátókat ismertük meg jobban, de egymáshoz is közelebb kerültünk. Az első alkalommal tanult tradicionális koreai dobos leckét például minden este gyakorolni kellett, és a záró ceremónián a többiek előtt előadni. Mondanom sem kell, milyen nagy élmény volt ez a fiatalok számára.”

A legtöbb újdonság azonban, érthető módon, a sípályán várta Krakler Katát és Grozner Richárdot. A magyar pároshoz egy lengyel parasíző és edzője csatlakozott, ezt a kis csapatot pedig Ho Sung Lee, a koreai nemzeti parasí válogatott vezetőedzője irányította. Az első nap felméréssel telt el, a következőkön pedig a koreai szakember árgus szemei előtt végezték a sportolók a különböző gyakorlatokat, saját, valamint a helyi segédedzők kíséretében. A délelőtti és délutáni 2-2,5 órás edzések intenzitásán kívül, a fiatal parasízőknek a szokatlan időjárási körülményekkel is meg kellett küzdeniük, kifejezetten szeles, hideg időben gyakoroltak. Ám az állandó -10, -15 fokos hőmérséklethez is gyorsan alkalmazkodtak.

„Ricsi minden helyzetben derekasan helyt állt, technikai tudásának fejlődésével pedig egy-egy nagyobb esés is becsúszott, jónéhány kék foltot begyűjtve – folytatta az élménybeszámolót, a Vasas SC szakembere. – S bár eddig is tudtam róla, hogy ambiciózus, szorgalmas fiúval van dolgom, most erről végleg megbizonyosodhattam. Számomra nagyon előremutató, hogy ilyen keményen, egyetlen szó nélkül bele tud állni a munkába. Már az első és a harmadik napon készített videóimon is szembetűnő a fejlődése, olyan technikai dolgokra érzett rá igen rövid idő alatt, amelyekre szerintem még egy pár napos ausztriai edzőtábor során sem tudtam volna rávezetni. A fokozott edzői figyelemnek és az intenzív, egymást folyamatosan követő gyakorlásoknak köszönhetően, tíz nap alatt annyit fejlődött, mint itthon hónapok alatt. De magamról is hasonlókat mondhatok el, szinte ittam a koreai edzők szavait, hiszen a parasízés területén még sokat kell tanulnom. Az egyik napon felajánlották, hogy vegyem ki magamnak szabad sízésre, de egyrészt Ricsit az én gondjaimra bízták a szülei, másrészt egyetlen percét sem akartam kihagyni az edzéseknek, ezért nem éltem a lehetőséggel.”

Az edzőtábor végeztével a dél-koreai csapatvezetőtől Ricsi és Kata egyaránt dicséretet kapott, szerinte előbbi fejlődött a legtöbbet a csoportban. S mivel a jövőben is figyelemmel szeretné kísérni a pályafutását, a további kapcsolattartást ajánlotta fel. Mestert és tanítványát erős, „nyerő” párosként jellemezte, és a 2026-os téli paralimpián való részvételt is reális célként határozta meg számukra.

„Óriási löketet kaptunk a további munkához, ugyanakkor számos eldöntendő kérdés is felmerült, amelyekre hamarosan meg kell találnunk a választ. Egy paralimpiai felkészülés ugyanis nagyon komoly dolog, bármennyire is motiváltak vagyunk. Keressük az utunkat, miközben még jó ideig fogjuk emészteni azt az eufórikus élményt, amelyben Dél-Koreában részünk lehetett – tette hozzá Krakler Kata, aki a magyar négyes összetartását is kiemelte, edzőkollégája, Szabó Attila nagyon sokat segített neki a gyakorlatban, amiért nagyon hálás neki. Ahogy mindenki másnak is, aki lehetővé tette számukra ezt a fantasztikus álomutazást, nevezetesen Dányi Anitának, a Magyar Paralimpiai Bizottság nemzetközi igazgatójának, hasznos iránymutatásaiért pedig Fábián Attilának a síszövetség para-szakágvezetőjének.