Tavaly április óta vállal egyre több és több feladatot síszakosztályunk északi szakágának életében Csúr Attila. A szakosztály-igazgató Holló Miklós válláról igyekszik levenni a terhek egy részét, aki tavalyi nyolcvanadik születésnapját követően kíván nagyobb teret adni az őt követő edző generációknak. Ez utóbbi tagja Csúr Attila vezetőedző is, aki szerint, ha akarnák sem tudnák jelenleg nélkülözni a Vasas legendás szakemberének, mindenki Miki bácsijának tapasztalatait. A nemzedékváltás ugyanis akkor a leghatékonyabb, ha szépen fokozatosan történik, s nem egyik napról a másikra.

„Az edzések vezetését nagyrészt átvettem, a délutánokat azonban továbbra is együtt töltjük itt a Vasas Síházban, s ez így is van jól – beszélt a szakosztály életében történő elkerülhetetlen változásokról honlapunknak Csúr Attila. – A biatlon területén ráadásul még jó ideig szükség van a tudására, hiszen a mellettem dolgozó Zámbó Viktóriával együtt mi sífutók vagyunk. A fegyveres dolgokhoz ő ért a legjobban, ami egy különleges szakterület. Egészen más, mint a sportlövészet, hiszen nálunk nem nyugalmi állapotban kell célozni, hanem éppen ellenkezőleg, egy magas pulzusszámot eredményező futásból érkezve kell biztosan lőni. A terheléses lövészet oktatása pedig igen speciális feladat. Hosszútávon természetesen a biatlonos edzőképzést is meg kell oldanunk, kézenfekvő lenne, hogy másik kollégánk, Holló Mátyás, aki maga is ebben a szakágban versenyzett, lépjen édesapja örökébe.”

Holló Miklós (balról) a tőle megszokott vitalitással végzi tovább munkáját, a terhek nagy részét azonban átadta Csúr Attilának
 

Csúr Attila szerint azért különösen fontos a biatlon megerősítése, mert ez az a szakág, amellyel eredményesen tudnak gyerekeket toborozni.  A sífutást ugyanis sokkal nehezebb élvezetesen bemutatni, különösen iskolai, tornatermi körülmények között. S bár jelenleg a szakosztály a klubvezetés által meghatározott ideális létszámmal, tehát körülbelül negyven versenyzővel működik, hosszútávon gondoskodniuk kell a bázis építéséről, mert magától ma már senki sem kopogtat be a szakosztály ajtaján.

„Tizenöt-tizenhat éves korig párhuzamosan űzhető a biatlon és a sífutás, a mi gyerekeink is így csinálják, a junioroknak azonban már fel kell állítaniuk egy fontossági sorrendet, az élversenyzők esetében pedig igen ritka, hogy valaki mindkét szakágban eredményes legyen – beszélt a nemzetközi szinten szervezetileg és versenyrendszerében egyaránt szigorúan elkülönülő rokonsportágak, a biatlon és a sífutás különlegességéről Csúr Attila. – Persze mindig vannak kivételek, mint a norvég Lars Berger, aki itt is, ott is szerzett világbajnoki címet. Úgy gondolom, mentalitás kérdése, ki mit választ. De visszatérve a bázisteremtés kérdésére, természetesen annak is örülünk, ha valaki csak hobbiként választja a sífutást, mi azonban versenyszakosztály vagyunk, ezért a komolyabb tervekkel érkezőket bátorítjuk leginkább a folytatásra. Ezen a téren az utóbbi időben kedvezőtlen folyamatokat tapasztaltunk, előbbiből több van, mint utóbbiból. Korábban ez fordítva volt, szinte mindenki versenyezni akart, s csak néhányan tekintettek tömegsportként a sífutásra, vagy a biatlonra. Minél több hazai szinten eredményes versenyzőt szeretnénk nevelni, akik később, megerősödve akár a nemzetközi porondon is megállhatják majd a helyüket. A fiatalok között már most is több ígéretes sportolóval rendelkezünk, a lyukas korosztályok esetében azonban még bőven akad munkánk. Az utánpótláskorú versenyzőkkel kapcsolatban azonban nem szabad túl korán ítélkezni, nem tudhatjuk előre, kiből mi lesz felnőtt korára.”

Éppen ezért síszakosztályunk vezetőedzője, a Téli Ifjúsági Olimpiai Játékokon résztvevő biatlonistáink, Bozóki Laura és Kunos László, valamint a sífutó Holló Martin esetében sem szeretne jósolgatásokba bocsátkozni. Egy ilyen korosztályos világeseményen szerinte az a legfontosabb, hogy mindenki a lehetőségeihez mért legjobb formában versenyezzen, és kihozza magából a maximumot. Nem a számszerű eredmény a legfontosabb, hanem a sportolói hozzáállás, amelyet a Vasas Síházában, a Normafánál sajátítanak el edzőiktől. Ez ugyanis az alapja annak a hosszú és folyamatos munkának, amely a felnőtt sikereket, vagyis a végcélt, megalapozhatja.

Csúr Attila szerint igen jó körülmények között készülhetnek a Normafánál, ami megkönnyíti a jövő sífutóinak toborzását

„Nehéz megmondani, hogyan válik értékké a versenysport egy adott országban – tűnődött el Csúr Attila, aki sportmenedzseri diplomájának köszönhetően a sportvezetői feladatokat ellátásában is otthon érzi magát. – A svédek és a norvégok általános sport eredményei között láthatóan egyre nagyobb a különbség, ez utóbbiak javára. Pedig mind a kettő skandináv, jóléti, ráadásul szomszédos állam. Azt hiszem a mély társadalmi háttérfolyamatok határozzák meg, hogy a fontossági sorrend elejére kerül-e az élsport. Ahogy említettem már, nekünk toboroznunk kell, pedig sokkal jobb körülmények között dolgozhatunk, mint mondjuk a kilencvenes évek végén, kétezres elején. Akkoriban a Jánoshegyi út teljesen tönkrement, nem lehetett síroller versenyeket rendezni, és a természetes hó mennyisége is csökkeni kezdett. A Normafa beruházás révén felújították az utat, majd a számunkra létfontosságú sípályákat is rendbe tették, a hóágyuk pedig folyamatosan biztosítják az edzésekhez szükséges jó feltételeket. Az új síház lett végül a hab a tortán, amely nemcsak nekünk ad kulturált hátteret a munkánkhoz, de az ide érkező szülőket és gyermekeiket is maradásra bírja. Úgy gondolom, ilyen körülmények között reális célkitűzés a részemről a versenyzői létszám emelése.”

Csúr Attilának hobbijára, vagyis a jéghokira, ma már csak nyáron jut ideje. Télen minden nap edzést vezet a Normafánál, a hétvégéken pedig versenyről versenyre, edzőtáborból edzőtáborba kíséri a Vasas tehetséges sífutóit. Többnyire együtt is edz velük, mert nagyon fontosnak tartja a személyes példamutatást. De az oktatás terén is így lehet csak igazán hatékony. A pályát nagyon is jól kell ismernie ahhoz, hogy tanítványainak hasznos tanácsokat, követendő utasításokat adjon. Úgy véli, vezetőedzőként is meg kell őriznie az élő kapcsolatot a sportággal, így őrízheti csak meg hitelességét, amelyet minden edző esetében fontosnak tart.