Amikor tegnap próbáltam hívni, még nem volt elérhető a magyar száma. Így aztán adódik kérdés: most éppen hol van, honnan jött, és hová tart?
- A kérdés jogos, valóban mozgalmas napok ezek. Ma érkeztem haza Finnországból, most pedig Budapesten vagyok. És hogy hová? Ma délután már megyek a Vasasba birkózni.

Beszéljünk akkor Finnországról. Nem mindennapi kalandnak hangzik, hogyan csöppent bele?
- Húha… hát ehhez egészen 2012 májusáig vissza kell mennem az időben. Ugye akkor volt a számomra nem túl jó emlékű válogató, amin biztossá vált, hogy nem leszek ott a londoni olimpián. Mégis ott, Helsinkiben kaptam egy lehetőséget, hogy tartsak egy párnapos edzőtábort a finneknek valamikor. Mivel a nyári programom sajnos ugrott, így belementem. Kimentem újra, megtartottam az edzőtábort, ez tetszett nekik, és mondták, hogy hosszabb távon is együttműködnének velem.

Azaz?
- Azaz most decemberben aláírtunk egy évre egy szerződést, amely szerint Helsinkiben fogok birkózókkal foglalkozni, segíteni a felkészülésüket, és a kitűzött céljaik elérését. Most január elején el is kezdtem a munkát, egyelőre még három-négy hónapig úgynevezett próbaidőn vagyok. Ez alatt meglátom, hogy tetszik-e a dolog, tudom-e vállalni az ezzel járó kötelezettségeket, és persze az is fontos, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak. Ennek érdekében folyamatosan képzem magam kint, sokat olvasok és az angolomat is fejlesztem.

Hiába gondolkozom, nem sok mindent tudnék mondani a finn birkózásról. Segítsen, mit lehet tudni róluk?
- Hát tényleg nem sokat. A kötöttfogás és a női szakág még úgy, ahogy elismert, ők kapnak állami és szövetségi támogatást is. Ezzel szemben a szabadfogásúak, akikkel én dolgozom, abszolút mostohagyerekek. Semmi támogatás nincs, a versenyzők és a szülők mindent maguk fizetnek.

A szülőket említette, ezek szerint egészen fiatalokkal foglalkozik?
- Részben igen, nagyjából húsz birkózóval dolgozom. A tizenöt-tizenhat éves korosztálytól egészen a harminc felettiekig. Van néhány lány is, így elég változatos munkát kell végezni. Vannak, akiket konkrét versenyekre készítek fel, de vannak, akik még, vagy már nem versenyeznek, hanem csak mozogni járnak le. Egyébként is mindenki középiskola, főiskola, vagy munka mellett csinálja. Az edzések is általában az iskolákban vannak.

Jók a körülmények?
- Magukkal a körülményekkel nincs baj, az időbeosztással viszont annál inkább. Van, hogy egy szőnyegre kényszerülünk mind a húszan, mert más klubok is gyakorolnak. Nagyon sűrű a sportcsarnok programja, így örülni kell, amikor a hét bizonyos napjain csak mi vagyunk ott edzésidőben. Egyébként Finnország maga tetszik, elképesztően nyugodtak az emberek, én még soha senkit nem láttam idegesnek. Ott azt mondják, ez a hosszú élet titka.

Mi a cél, miért dolgozik együtt ezekkel a sportolókkal?
- Ahogy mondtam, ez változó, mert van, aki csak hobbiból jár már. Viszont van pár tehetséges gyerek, akikkel azért lehet majd szerintem eredményeket elérni. Ők most juniorok, először az a cél, hogy felzárkózzanak az európai mezőnyhöz szabadfogásban is. Arra viszont, hogy éremesélyes legyen valaki közülük világversenyen, még legalább hét-nyolc évet várni kell.

De azért látja, hogy bíznak Önben?
- Persze, szeretnek, és én is szívesen dolgozom velük. Nyilván van olyan is, akinek hiába mutatom meg tízszer, hogy mit csináljon, képtelen rá, de vannak fogékonyabb fiatalok is, akik már ez alatt a rövid idő alatt is fejlődtek. Az idősebbek közül pedig páran egészen sokat tudnak a birkózásról. A lényeg az, hogy jól együtt tudunk működni, nem véletlenül tervezünk hosszabb távra.

Ezek tényleg szép kilátások, de mi a helyzet a versenyzéssel? Milyen ambíciói maradtak ezen a téren?
- Nem adtam fel a céljaimat, szeretnék ott lenni a budapesti világbajnokságon, ezért vagyok itthon most is. Vasárnap jön a válogató, ott mindenképpen nyerni akarok. Fizikálisan jól érzem magam, hiszen volt időm kint edzeni. Birkózni már kevesebbet tudtam, de majd a következő pár napban erre is lesz lehetőségem a Vasasnál. Tudom, hogy a vébé-kvalifikáció a szerencsén, illetve a speciális válogatási szabályokon is nagyban múlik majd, de én mindent megteszek, hogy bekerüljek a magyar csapatba.