A novemberi B csoportos csapat Eb-győzelmet tekinti az év legszebb pillanatának Joó Linda, aki utolsó juniorévében a felnőttek között is sikert sikerre halmozott. A decemberi korosztályos világbajnokságon ünnepelte századik nemzetközi mérkőzését, s ezzel végérvényesen klubunk eddigi nagy curlingeseinek nyomdokaiba lépett.
Már májusban az Év női játékosának választotta Joó Lindát a hazai curling szövetség, decemberben pedig a hagyományos évvégi voksolásban is ő lett a sportág legjobb női versenyzője. A kettő között óriási szerepet vállalt a magyar női válogatott B csoportos Eb-címében, és a junior együttest is negyeddöntőig vezette a B csoportos korosztályos világbajnokságon. A Vasas utolsóéves juniorjátékosa utóbbin ünnepelte 100. hivatalos nemzetközi mérkőzését.
Gratulálok a kerek számhoz, ahhoz pedig még inkább, hogy ilyen fiatalon sikerült elérned. Úgy tűnik, a kétszáznál is több világversennyel büszkélkedő Szekeres Ildikó, Nagy György párosunk nyomdokaiba kívánsz lépni…
Köszönöm, különösen a párhuzamot, amely igen megtisztelő a számomra, de egyelőre még messze járok a kétszáztól, most éppen százkettőnél – fogadta jókívánságainkat szerényen Joó Linda. – Az az igazság, eddig nem igen figyeltem a lejátszott meccsek számára. Az Európa-bajnokságon viszont sűrűn nézegettük a statisztikát, akkor tűnt fel, hogy már kilencven felett járok. A lányokkal nyomban ki is számoltuk, hogy a junior világbajnokságon lesz meg a századik.
Végül a csoportelsőséget eldöntő lettek elleni találkozón léptél századik alkalommal jégre. Jó meccs volt?
Igen, nagyon jól jött ki a lépés, hiszen a lettek a nagy riválisaink, s miután legyőztük őket, már szinte biztos volt, hogy veretlenül zárjuk a csoportot. Jól is játszottunk, ami azért mégiscsak feldobta a mi kis házi ünnepségünket. A biztonság kedvéért csináltunk egy fotót a jégen, a versenybíróktól kaptuk a százas megformálásához szükséges számokat. De ez most már csak egy nagyon szép emlék, most jóideig nem kell ellenőríznem a statisztikát.
Az idei az utolsó juniorok között eltöltött éved, gyorsan összehoztad ezt a százast.
Nagyon szeretek curlingezni. Gondolom ezzel a kijelentéssel nem leptem meg senkit. Versenyezni pedig még inkább. Ahol eddig lehetett ott elindultam, a női csapatban és a vegyes párosban is megpróbáltam a maximumot nyújtani. Sokféle összeállítású együttesben léptem már pályára, de igazából mindig arra törekedtem, hogy jó emberek vegyenek körül, így az eredmények is könnyebben jönnek. Hogy melyiket szerettem a legjobban? Erre nehéz válaszolni, mindegyik eseménynek meg volt a maga szépsége, de talán ez az Eb-győzelem a legértékesebb a számomra. Már akkor is jó volt a női válogatott tagjának lenni, amikor bronzérmesek lettünk. De akkor még nagyon fiatal voltam, izgultam, helyt tudok-e állni az idősebbek között? Most viszont már felszabadultan, egy fantasztikus csapatban tudtam kihozni magamból a legtöbbet.
A vegyes páros, vagy a csapat áll közelebb a szívedhez?
Jó kérdés. A vegyes páros változatosabb, gyorsabb, lendületesebb játékot követel meg. Más fajta helyzetekben találom magam, mint a csapattal. Utóbbival a pontosságra tevődik át a hangsúly, s mivel több kővel játszunk, az összpontosítás is hangsúlyosabb. Stratégiai szempontból a vegyes párosra kicsit nehezebb átállni, de nagy problémám sohasem volt a számok közötti átmenettel.
Melyek voltak az elmúlt év legszebb pillanatai a számodra?
A felnőtt Európa-bajnokság elődöntője viszi a pálmát, de a döntő is nagyon jó érzéseket hagyott bennem. Vegyes párosban, az UTE-s Tatár Lőrinc oldalán, talán a kanadaiak elleni meccset tudom kiemelni az idei világbajnokságról. Igazi klasszisok ellen játszhattunk, nagyon sokat tanultunk ezen az összecsapáson, miközben élménynek is páratlan volt. De ha messzebb tekintek vissza a tavasszal lezáruló junior karrieremben, akkor a lassan négy évvel ezelőtti Téli Ifjúsági Olimpiai Játékokat kell kiemelnem. Klasszikus olimpiai faluban laktunk, több más sportág képviselőjével, és az egész eseményt áthatotta az ötkarikás játékok szellemisége. Életreszóló emlék lett. Az eredményesség tekintetében azonban a mostani Eb-győzelem a tetőpont.
Amennyiben ismét megnyeritek a hazai ob-t akkor jövőre az A csoportban játszhattok a kontinensviadalon. Edzőitek, Nagy Gyöngyi és Jakab Zoltán szerint, óriási lépést jelent majd a világ elitjében játszani. Te is így gondolod?
Természetesen. Ahogy mondani szokták az egy egészen más kávéház. Magas a színvonal, a játékosok többsége profi, a lecke tehát alaposan fel lesz adva nekünk. Az A csoport alját azonban szerintem el tudnánk érni egy erősebb és célirányosabb felkészüléssel. Több edzéssel, több nemzetközi versennyel fel tudnánk hozni magunkat egy olyan szintre, hogy két-három győzelemmel bent maradjunk a legjobbak között. De nem szeretnék a többiek nevében nyilatkozni. Még nem beszéltük a hogyan továbbról, nagyon friss a B csoportos siker. Ha mindenki vállalja a plusz terheket, akkor rajtam biztosan nem fog múlni, én ezer százalékosan állok bele a munkába.
Neked ugyanis szinte az életed a curling…
Valóban, a suli mellett a curlingpályán töltöm a legtöbb időt. Egyrészt azért, mert nagyon szeretem, másrészt azért, mert van még bennem fejlődési lehetőség, lehetek még eredményesebb. Márpedig én nagyon szeretek versenyezni, nyerni pedig még jobban. Az idén egyéni tanrendet kaptam az egyetemen, s ennek köszönhetően sokat tudtam edzeni, heti háromszor-négyszer biztosan gyakoroltam, nyáron pedig lelkiismeretesen elvégeztem a rám szabott erőnléti feladatokat. Éreztem is magamon a fejlődést, bár az utolsó korosztályos világversenyemen, a junior vb-n nem szerettem volna túl nagy lelki terheket a saját vállamra tenni. Úgy mentem neki, hogy élvezni szeretném a játékot. Ez sikerült is.
Nem voltál csalódott az ötödik hely miatt?
A csoportmeccseket hibátlan teljesítménnyel zártunk. Voltak ugyan gyengébb meccseink, de azokon is többnyire jól játszottunk, domináltuk az ellenfeleinket. Megvertük a nagy rivális letteket. Ezek után a negyeddöntőben egy nagyon jó kínai csapattal találtuk szemben magunkat, amelyet nem ismertünk. Mindent beleadtunk, így még soha nem láttam a lányokat játszani, mégsem tudtunk nyerni. Egyszerűen jobb volt nálunk az ázsiai együttes, különösen az ütésekben, amelyeket nagyon precízen hajtottak végre. Nincs miért szomorkodnunk.
Hogyan tovább?
A nemzetközi színtéren most egy kicsit nyugodtabb időszak következik, a jövő évi szezonban pedig már csak felnőtt kihívások várnak rám. Itthon az országos bajnokságok következnek, és jó sok gyakorlás. Sokat fogunk edzeni, csiszolgatjuk a technikát és az apróbb részleteket. Remélem, hogy a következő száz nemzetközi meccsem sem lesz rosszabb, mint amilyen az első százas volt.
