Honlapunk már szombaton este beszámolt női csapatunk sikeréről, akkor Jakab Zoltán értékelte azon melegében a történteket. A Kalocsai-van Dorp Vera, Joó Linda, Nagy Laura Karolina, Tóth-Csősz Orsolya, Orbán Hanna Regina összeállítású együttes azóta hazaérkezett Skóciából és arra is kíváncsiak voltunk, hogy élték át mindezt a főszereplők.

A csapat skipje, Kalocsai-van Dorp Vera korábban kétszer élhette már át az A csoportba való feljutás örömét, 2014-ben második helyezettként, 2016-ban pedig aranyérmesként az UTE-s négyessel. Az egyesületünkhöz idén átigazolt, komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékos nagyon gyorsan megtalálta helyét a Nagy Gyöngyi és Jakab Zoltán által irányított együttesben, és oroszlánrészt vállalt annak sikeréből.

„Bár az elején kicsit nehezen lendültünk játékba, azért az alapszakasz kilenc meccséből is mindössze kettőt veszítettünk el, azokat is a legjobbak ellen, és igen szoros találkozón – idézte fel az Eb fontos pillanatait Kalocsai-van Dorp Vera. – A mi sportágunkban nagyon ritka, hogy egy világversenyen valaki veretlenül meneteljen végig, ahhoz nagyon magasan ki kell emelkedni a mezőnyből. Éppen ezért elégedett vagyok a történtekkel, sokkal jobb így, mint fordítva. Ahogy mentünk bele a tornába, úgy lett egyre erősebb közöttünk is az egység, a helyosztók előtt már tényleg azt éreztem, itt senki meg nem állíthat bennünket. Mivel jól ismertem az ellenfeleket – az angolok például több mint tíz éve, az ellenünk vívott junior Eb-döntő óta ugyanazzal a négyessel indulnak –, reálisan tudtam felmérni az erőviszonyokat, s ezért eleve a győzelem reményében vágtam neki a skóciai utazásnak. Zoli és Gyöngyi profi felkészítésének köszönhetően pedig olyan nyugodtság vett rajtam erőt a helyszínen, hogy egy cseppnyit sem izgultam. Tudtam, bárki jön is, bennünk van a győzelem lehetősége.”

Az edzői utasításokat maximálisan betartották női csapatunk tagjai
 

Az Európa-bajnokság legfontosabb mérkőzése kétségtelenül a lettek elleni elődöntő volt, hiszen éppen a balti csapattól szenvedtünk vereséget az első találkozón. Igaz, 7-5-ös nagy csatában, ami biztató volt a folytatásra nézve, miközben a lettek láthatóan fáradtak, a vasasos lányok viszont egyre jobban játszottak.

„Az első meccsen még minden új, nem vagy benne a ritmusban. Mivel tudtam, hogy két éve pont fordítva történt, és ők jöttek bele a végére, én kifejezetten rákészültem fejben arra, hogy most mi leszünk a jobbak, és mi bírjuk tovább. Amikor a lettek eldobták azt a bizonyos utolsó követ, amelyen a győzelem és a döntőbejutás múlt, szorítottam Linda kezét, úgy szurkoltam. Ez volt életem leghosszabb tíz másodperce… Szerencsére rontottak, ami annak volt a következménye, hogy Linda higgadtan és rutinosan állította őket nehéz helyzet elé utolsó dobásával. Szerintem ez így volt igazságos, mert a meccs folyamán, függetlenül az éppen aktuális állástól, mi domináltunk, mi voltunk a jobbak. De általánosságban is elmondható, hogy Gyöngyi és Zoli olyan alaposan felkészített bennünket a meccsekre, hogy nem érhetett váratlan helyzet bennünket” – tette hozzá Kalocsai-van Dorp Vera, aki szerint nagyon sokat számított, hogy a jégen kívül is összeállt a csapat. Amikor éppen nem volt meccsük, akkor vagy a párhuzamosan zajló A csoportos kontinensviadalt figyelték, és „fejben curlingezve” elemezték a különböző állásokat, vagy társasjátékozva töltöttek minőségi időt egymással. Igazából nem is emlékszik arra, mikor nevetett utoljára oly sokat, és oly jóízűen, mint a perth-i egyhét alatt.

„Bíztam az érmes helyezésben, hiszen a csapat célja is a feljutás volt, de arra előzetesen nem igazán gondoltam, hogy meg is nyerhetjük ezt az EB-t – tudtuk meg Joó Lindától, aki utolsó éves juniorként utazott a kontinensviadalra, ám fiatal kora ellenére is komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. – Borzasztóan élveztem az egész Európa-bajnokságot. Sokkal jobban, mint amikor két évvel ezelőtt, a felnőtt női válogatott tagjaként, Laurával bemutatkozhattunk. Akkor érthető módon még kicsit görcsösek voltunk, most viszont már felszabadultan játszhattunk. A felkészülési meccsek során jól megnéztük az ellenfeleket, és láttuk, hogy nem verhetetlenek. Úgy érzem, minden találkozóval jobbak és összetartóbbak lettünk. S bár voltak hullámvölgyek, ezekből mindig kisegítettük egymást. Számomra a litvánok elleni csoportmeccsünk volt az egyik legérdekesebb, jóllehet ezt nyolc-nullára nyertük. De éppen azért voltam nagyon elégedett, mert a magabiztos vezetésnél inkább védekező stratégiát kellett kidolgoznunk. Pedig nekünk éppen ellenkezőleg, a támadó taktika fekszik jobban. Nagyon örültem, hogy most ilyen helyzetben is sikerült hibátlanul helytállnunk. Én is vallom, hogy a jó csapatszellem lett a legnagyobb erősségünk, miközben fejben is nagyon összeálltunk, Zoli és Gyöngyi mentális felkészítésének köszönhetően. Végig a meccseken tudtuk tartani a fókuszt, ami döntőnek bizonyult.”

A sokat emlegetett összhang azonban nemcsak a csapatra, de az őket irányító Nagy Gyöngyi, Jakab Zoltán edzőpárosra is igaz volt. Az elmúlt idényben nem véletlenül ismerte el teljesítményüket az év legjobb mesterének járó díjjal a Magyar Curling Szövetség. Mindketten hosszútávon gondolkodnak, és csak a kemény munkába hisznek, aminek eredménye most egy B csoportos Európa-bajnoki címben öltött testet.

A jókedv, a vidámság és az összetartás mindvégig csapatunk erőssége volt

„Nagyon büszkék vagyunk a lányok teljesítményére, akik igazi csapatként érték el ezt a sikert – értékelt honlapunk számára Nagy Gyöngyi. – A hogyan továbbról azonban most még kicsit korai beszélni. Ahogy mondani szokták, az A csoportos szereplés egy egészen más kávéház. Bár többször odaért már magyar csapat, bent maradnia egyiknek sem sikerült. Ez lenne az a következő történelmi lépés, amelyet meg kellene tennünk. Mivel a tényleges indulás joga a hazai ob-n dől el, először azt kell megnyernünk, ám a felkészülés sokkal korábban kezdődik. Úgy érzem, és ezt minden elfogultság nélkül mondom, hogy a mi csapatunknak most már olyan világversenyen szerzett rutinja van, amelyre bátran lehet építkezni. A lányokon látszott, hogy higgadtan, jól gondolkodnak, enélkül nem is álmodhattunk volna erről a menetelésről. Ehhez kell most egy precízebb feladatvégrehajtást, valamint egy eddiginél is keményebb erőnléti felkészítést hozzátenni, és készen fognak állni az eddigi legnagyobb kihívásra is.”

A Vasas szakembere osztotta a játékosok, valamint edzőtársa, Jakab Zoltán véleményét, miszerint a csapat ereje az egységében rejlett. S bár sokan úgy gondolják, hogy elegendő a négy legjobb játékost összerakni, Nagy Gyöngyi erről másképp vélekedik. Szerinte a kohézió mindennél fontosabb, ők pedig évek óta ennek kialakításán fáradoznak klubunknál. Mindig csapatként gondolkodnak, amelyben hibázni is lehet, hiszen nemcsak a siker pillanataiban, de a nehézségek idején is ott állnak egymás mellett. Most az előbbi ideje jött el, bár a litvánok elleni döntőn már nem helyeztek a játékosok vállára különösebb terheket. Csak annyit kértek tőlük, hogy örömből játszanak. Ebből az örömből pedig gyorsan arany lett!