Dunakanyar-Vác – Vasas 0–1 (0–0)
Vác, 500 néző.
Vezette: Kassai (Hofbauer, Péter)
Vác: Dombó – Króner, Páles, Benke (Kelemen P., 83.), Gulyás M. – Rása – Kákonyi, Papp K., Gulyás G. (Berki I., 81.), Rusvay (Pap R. 5, 56.) – Palásthy N.
Vezetőedző: Mózner János
Vasas: Szatmári – Görgényi, Lucas (Kárpáti, 31.), Nikolov, Katona – Thiago, Ferkó Á. – Kovács D. (Polényi, 81.), Deyvison, Szilágyi P. (Mundi, 76.) – Bobô.
Vezetőedző: Szapor Gábor
Gólszerző: Nikolov (11-esből, 0–1) a 80. percben
Újabb egykori élvonalbeli fellegvárra, Vácra látogattunk november utolsó szombatján. A helyszín szurkolói szempontból ideális, hiszen közel van Budapesthez, ennek megfelelően rengeteg angyalföldi drukker kísérte el a csapatot. Szinte végig hazai pályán érezhettük magunkat, ezt az érzést pedig a Váci Városi Stadion piros-kék székei is csak erősítették.
Lendületesen kezdtük a mérkőzést, az első negyedórában többnyire a mieink birtokolták a labdát, és folyamatosan nyomás alatt tartottuk a váciak kapuját. A 2. percben Bobo lőhetett egy szép akció végén, de a védők blokkolták a próbálkozást. Három perc múlva Deyvison jobboldali beadása találta teljesen üresen Szilágyit, aki ezen annyira meglepődött, hogy egészen közelről nem tudta eltalálni fejjel a kaput.
A 14. percben Görgényinek volt egy veszélyes beadása, aztán kicsit alábbhagyott a lendület, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a hazaiak túlélték a kritikusnak tartott első tizenöt percet. Ráadásul a félidő közepén percekig emberhátrányban játszottunk, egy ütközésnél ugyanis Lucas szerencsétlenül fejelt össze az ellenféllel, így egy csinos kis monoklival lett gazdagabb. A probléma olyannyira komolynak tűnt, hogy Kárpátinak kellett beállni a helyére.
Közben a Vác is elpuskázott egy komoly ziccert, egy középre passzolt labda után csak Palásthyn múlt, hogy nem szerezte meg a vezetést ellenfelünknek. Az utolsó negyedóra különösebb esemény nélkül telt el, ekkor már főleg azt sajnáltuk, hogy az elején nem tudtunk előnyre szert tenni.
A második félidő pontosan úgy kezdődött, ahogy az első, azaz nagy Vasas-helyzetekkel. Először Deyvison beadására érkezett Bobo, aki néhány méterről a kapu fölé pörgetett. Kezdett bántó lenni a sok kihagyott helyzet, féltünk, hogy beigazolódik a futball örök törvénye és a Vác a semmiből gólt szerez. Erre a legnagyobb esélye Kákonyinak volt, aki egy szép cselsorozat után tüzelt a kapunkra, de Szatmári résen volt.
Szapor Gábor a félidő közepén gyorsítani próbálta a csapatot, előbb Polényit, majd később Mundit is beküldte. Ennek hatására meg is élénkült a játékunk, de a sorsdöntő momentum mégis egy hazai hiba után következett be. Egy védő által rosszul átvett labdára Polényi csapott le a 80. percben a tizenhatoson belül, buktatták, Kassai pedig habozás nélkül a tizenegyespontra mutatott.
Aztán jött a szokásos jelenet: Nikolov Balázs előre kocogott, és magabiztosan az alsó sarokba rúgta a labdát. Innentől kezdve már csak tíz percet kellett kibírni, amit néhány Szatmári védésnek köszönhetően sikerült is gól nélkül lehozni.
Jöhetett az örömünnep a több száz Vasas-szurkolóval, hiszen összességében elmondhatjuk, hogy kiváló őszt zártunk. A tabella elejére viszont még nem értünk oda, hiszen a Békéscsaba is nyert Putnokon, de tavasszal még bőven lesz időnk lefaragni velük szemben a hárompontos hátrányunkat.
