Békéscsaba 1912 Előre SE - Vasas 0-1 (0-0)
Békéscsaba, 800 néző.
Vezette: Mészáros I. (Viszokai, Becséri G.)

Békéscsaba: Scekic - Balogh M. (Makra, 18.), Lengyel D., Botis, Juhász Gy. - Mészáros, Raducu, Pozsár (Viczián, 75.), Nadaban (Horváth T., 86.) - Randelovic, Leucuta.
Vezetőedző: Dajka László.

Vasas: Halasi - Görgényi, Nikolov, Lucas, Katona M. - Ferkó, Venczel - Simek (Polényi, 66.), Mundi (Kovács D., 62.) Deyvison (Reidan, 89.) - Bobô.
Vezetőedző: Szapor Gábor.

Gólszerző: Simek (56.)
Sárga lap: Nadaban (36.) ill.: Ferkó Á. (87.)

A játékvezető a rossz látási viszonyok ellenére is a találkozó megkezdése mellett döntött, amit végül sikerült is befejezni, és ezt utólag cseppet sem bánjuk. Sejtelmes hangulat jellemezte végig az összecsapást, a nézőtéren helyet foglalók mit sem tudtak arról, hogy éppen mi zajlik a túlsó oldalvonalnál. A futballisták, a sípmester, és az asszisztensei viszont többé-kevésbé képben voltak, és a lebonyolíthatóság szempontjából ez volt a lényeg.

Hogy kívülről mit lehetett látni?
A hazaiak kezdtek erőteljesebben, az első tíz percben inkább az ő akaratuk érvényesült a pályán, de rövidesen ez megváltozott, egyre többet tanyáztunk az eredményjelző tábla felöli térfélen, higgadtan futballoztunk, uraltuk a játékot. Igazi nagy helyzetet azonban nem sikerült kialakítani, a félidő közepe táján Venczel Balázsnak volt egy nagy lövése középről, ami alig szállt fölé, majd Deyvison indult meg a baloldalon, a kapura szúrt labdát azonban fogta a kapus. Vendéglátóink csupán néhány szabadrúgásból próbálkoztak, nem sokkal a félidő lefújása előtt sikerült az első komolyabb lehetőségüket kialakítani, ekkor az ötösünk környékén kétszer is lövéshez jutottak, de mindkettőt sikerült blokkolni.

A folytatás első percében már veszélyhelyzetet teremtettünk a csabai kapu előtt. Simek Péter lőhetett be szabadrúgást balról, az oldalvonal mentén, ennek nyomán belül óriási kavarodás alakult ki, ám a labda végül a félpályánál bukkant elő a ködből. Tíz perccel később kilences mezben játszó veteránunk ugyanarról a helyről ismételhetett, a Deyvison ellen elkövetett szabálytalanság után. Ívelten küldte befelé a labdát, ami pattant egyet a tizenhatoson belül majd a kapu jobb felsősarkában landolt. Ezt persze csak utólag sikerült rekonstruálni, a lelátóról csupán játékosaink örömujjongását nyugtázhattuk, valamint azt, hogy ölelkezve előbukkannak a homályból.

Ezután vendéglátóink természetesen előrelódultak az egyenlítésért, de magabiztoson, kulturáltan futballoztunk továbbra is, így nem éreztük egy pillanatra sem, hogy itt ma baj lehet. Szapor Gábor vezetőedző időnként azért éles hangon kérte számon egy-egy játékosától az átgondoltabb megoldást. De ez is jól volt így, hiszen azt jelezte, hogy mindig a még tökéletesebbre törekszünk...
Csupán kétszer kellett felszisszennünk a második negyvenöt percben, előbb Halasi védett lábbal egy az ötös sarkáról leadott lövést, majd a hosszabbításban történt "valami" kapunk előtt, a hazai „B-közép” hevesen reklamálta a büntetőt, a játékvezető azonban a szögletzászlóhoz tetette le a labdát. 
Mi inkább a kontrákra építettünk, egyszer formás akciónk végén Deyvison beadása okozott veszélyt, majd nem sokkal a vége előtt Kovács Dániel indulhatott meg, ám a hálóőr kifutva tisztázott.

Nyertünk Békéscsabán, nálunk az előny, komoly mértékben növekedtek esélyeink a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutásra. De ami még örömtelibb, hogy újfent bebizonyosodott, olyan „játszó” csapata kezd kialakulni a Vasasnak, amelyik ebben az NB II-es mezőnyben bárhol, bárki ellen a győzelem esélyével léphet pályára.