Vasas – Honvéd-MFA 2–0 (2–0)
Illovszky-stadion, 1300 néző.
Vezette: Karakó (L. Tóth, Kulcsár J.) 

Vasas: Szatmári – Görgényi, Lucas, Nikolov, Katona – Thiago, Ferkó Á. (Reidan 84.) – Kovács D., Szilágyi (Polényi 76.), Deyvison (Ádám M. 89.) – Bobô.
Vezetőedző: Szapor Gábor

Honvéd-MFA: Vereczkei – Gengeliczki, Remes, Debreceni, Vidovic – Lengyel Gy., Futó, Csontos (Vólent, 46.) – Odia, Bottone, Nagy M. (Varga M. 64.).
Edző: Pári Sándor

Gólszerző: Deyvison (13.), Kovács D. (19.)
Sárga lap: Reidan (89.) ill.: Vidovic (22.), Odia (71.)

Hazai veretlenség ide vagy oda, azért a csapatot övező hangulatra is nagyon ráfért egy siker, hiszen egy héten belül két vereséget is elszenvedtünk, előbb Debrecenben, majd Pakson. Márpedig a magyar futballközegben egy ilyen kétmeccses sorozat is már bőven elég ahhoz, hogy a negatív hangok felerősödjenek.
Az ellenfél az a Honvéd II. volt, amelyik jól vitézkedett ősszel a Keleti-csoportban, a tehetséges akadémistákból, és esetenként az első csapatból visszajátszó játékosaival

A mérkőzés előtt emelkedett hangulatban indult, hiszen két legendánkat is köszönthettük, a hamarosan nyolcvanadik születésnapját ünneplő Berendy Pált, valamint tegnapi napon rangos kitüntetést átvevő Raduly Józsefet. Ezután pedig a jelen egyik vasasos kedvence, az olimpiai bajnok Szilágyi Áron végezte el a találkozó kezdőrúgását. Innentől pedig a játéké, mégpedig legnagyobb örömünkre a Vasas játékáé volt a főszerep.

Ami nem sikerült múlt héten közel egy meccsen át Deyvisonnak, az most elsőre összejött. A 13. percben sokadik jó csele után tisztára játszotta magát, majd tíz méterről higgadtan passzolta be a Honvéd kapujába a labdát.

Brazil labdazsonglőrünk mellé ezúttal egy magyar is csatlakozott, a kezdőként lehetőséget kapó Kovács Dániel személyében. A 18. percben az ellenfél játékosai közül sokan még az oldalvonalnál reklamáltak, hogy kint volt a labda, de ez Deyvisont nem zavarta, és újra megindult a szélen. A labda egy passz után Kovács elé került, aki a tizenhatosnál csinált egy cselt, majd remek mozdulattal a hosszúba csavarta második gólunkat.

A helyzeteknek pedig itt még nem volt vége: a két szélünk Kovács és Deyvison révén továbbra is nagyon élt. Bár némi hiányérzetünk azért maradt velük kapcsolatban, hiszen ha önzetlenebbek bizonyos szituációkban, gond nélkül rúgathattak volna még minimum két további két gólt Szilágyi Péterrel. Márpedig egy 2-0-s félidőnél csak egy 4-0-ás lett volna szebb.

Persze ne legyünk telhetetlenek, hiszen a kétgólos előnyt is simán őriztük, végig sokkal jobb focit játszva, mint a Honvéd második csapata. A vendégeknek gyakorlatilag két veszélyesnek nevezhető támadása volt az első negyvenöt percben.  

A második félidőben már arra is volt lehetőség, hogy kicsit visszavegyünk a tempóból, aminek a szerdai, Békéscsaba elleni idegenbeli kupameccs miatt lehet jelentősége. Helyzetek persze még így is adódtak, elég, ha csak Thiago közeli próbálkozására gondolunk Nikolov szabadrúgása után, vagy éppen Bobô fejesére. A kihagyott helyzeteken kívül a játékvezető is sokszor okot adott a bosszankodásra, ebben a periódusban ugyanis több tévedése akadt.

A hajrában még a lendületesen beálló Polényinek volt egy jó lövése, és a Honvéd is eltalálta egyszer a kapufát, de a végeredmény már nem változott. A 2-0-s győzelemmel vettük az utolsó hazai bajnoki akadályt is ebben a félévben, így a veretlenség megmaradt. Ráadásul ott vagyunk a tabella második helyén, ami az utolsó őszi forduló előtt szintén örömre adhat okot.