Budai XI SE - Vasas Óbuda 0-3 (-17, -13, -7)
Hauszmann Alajos utca, 40 néző

Vasas: Miklai, Borsos, Takács, Tálas, Stefanik, Tóth A. Csere: Lévai, Vacsi, Čičić, Fábián.
Vezetőedző: Jókay Zoltán

Az első szettben magabiztosan röplabdáztunk, ám a hazaiak szép megoldásokkal jelezték, hogy őket sem szabad még leírni. Nálunk ugyan két eddigi kezdőjátékos is hiányzott, de a két csapat közötti tudásbeli különbség így is óriási volt, és ez szépen lassan ez eredményben is megmutatkozott (9-15). Csapatunk olykor elkerülhető hibákat vétett, a Budai XI ennek ellenére nem tudott visszajönni a szettbe, a két csapat között állandósult a hat-hét pontos differencia, az első játékrész végül 17-25-ös eredménnyel zárult. (0-1)

A második felvonás első néhány perce kiegyenlített volt, a két csapat fej-fej mellett haladt (6-6), aztán magasabb sebességfokozatba kapcsoltunk és elléptünk ellenfelünktől. Stefanik Orsolya ásznyitása után már öt pont volt a különbség (7-12), úgy tűnt ellenfelünk fejben már ekkor feladta a szettet. Az előnyünk egyre nőtt, csapatunk könnyedén használta ki az újbudaiak megingásait (9-20). Az utolsó pontokra Milica Čičić is pályára lépett, fiatal játékosunk Vacsi Evelint váltotta. A mérkőzés addigi leghosszabb labdamenetét is mi nyertük, elsősorban Lévai Vivien remek mentéseinek köszönhetően. A szettet az előzőnél is könnyedebben, 13-25-re húztuk be. (0-2)

A folytatásra Jókay Zoltán feladót váltott, Fábián Fanny kapott lehetőséget Tálas Zsuzsa helyén, és Milica Čičić is maradt a pályán. Az eddig rendszerint kevesebb játéklehetőséghez jutó játékosainkkal is egyértelműen jobbnak bizonyultunk. Már az első technikainál négy pont volt az előnyünk, a hazaiak játéka teljesen szétesett, a mieink pedig biztos kézzel használták ki az adódó lehetőségeket, esélyt sem adva ellenfelüknek (15-5). A korábban sok gondot okozó nyitásokra ma nem lehetett panasz, amely szintén megingathatta a hazaiakat, az utolsó percekben a Vasas Óbuda játékához gyakorlatilag már csak asszisztálni tudott a Budai XI (7-21). A szettet és ezzel a mérkőzést ellenfelünk hosszú ütése zárta, csapatunk szezonbeli tizedik mérkőzésén is magabiztos győzelmet aratott és továbbra is vezeti a tabellát (7-25, 0-3).

Folytatás jövő héten szerdán a Fáy utcában, ahol este hat órától a Stod Volley Steinkjer ellen mérkőzünk a Challenge-kupában.

A mérkőzés után vezetőedzőnket, Jókay Zoltánt kérdeztük: 

Hogyan értékeli a mai mérkőzést?
- Értékelhetetlen. Volt akkora különbség a két csapat között, hogy ne a végeredménnyel, vagy a mutatott játékkal foglalkozzak, hanem apró részletekkel. Ezek azonban az egyes játékosok részéről egyáltalán nem voltak a helyükön. Egy ilyen mérkőzésen, egy gyengébb ellenfél ellen ott a lehetőség és nem élnek vele. Takács Bernadett például ahelyett, hogy tisztán irányokat ütött volna, rendszeresen csak vakargatta a labdát. Kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy végre ő is felszabadultan játsszon, ahogyan egyébként azt az idény során néhányszor már meg is tette. Most ott volt a kezdőben, végig a pályán volt, nem értem, hogy miért nem mert játszani. Az ilyen dolgok bosszantóak számomra.

Gubicza Laura és Szabó Adrienn is kihagyta a találkozót, ők miért maradtak ki a keretből?
- Influenzával bajlódnak, amit iskolába járóként könnyű elkapni. Persze az sem véletlen, hogy pont ők ketten dőltek ki, hiszen két olyan lányról beszélünk akik komoly terhelést kapnak, a felnőtt meccsek után a juniort is mindig végigjátsszák. Nekik azért ez nagyon nagy ugrás, nem csoda, hogy fizikailag kicsit le voltak gyengülve.

Jövő héten Challenge-kupa mérkőzés vár a csapatra, mire számít játékosaitól?
- Hát, az egy más történet lesz. Egy norvég csapattal játszunk, akik egyébként közel sem norvégok. Lengyel az edzőjük, van három lengyel játékosuk, egy nagyon jó albán lány – akinek a szereplése egyébként azt mutatja, hogy még az albán röplabdának is vannak tehetségei –, valamint egy kubai is játszik náluk, tehát messze nem egy norvég csapatról beszélünk. Nagyon kemény ellenfél lesz. Nekünk, a mi fiatal lányainknak ismét egy lehetőség, hogy megmutassák, mit ér ez a mai magyar bajnokság, amit veretlenül vezetünk.