Nyíregyháza-Vasas 2-0 (0-0)
Nyíregyháza Városi Stadion, 1300 néző
Vezette: Andó-Szabó (Kelemen A., Márton Zs.)
Nyíregyháza: Balogh J. – Ur, Dajka L., Farkas A., Mészáros M. – Szilágyi K. – Csorba, Reznek (Minczér, 68.), Pákolicz (Kristófi, 86.) – Kovács Á. (Germán T., 77.), Montvai.
Szakmai igazgató: Brekk János
Vasas: Szatmári Z. – Görgényi, Lucas, Mileusnic (Mehmedagic, 64.), Füredi – Reidan (Deyvison, 64.), Thiago – Szilágyi P. (Polényi, 46.), Kovács D., André Luís – Bobô.
Vezetőedző: Joaquim Machado Goncalves
Gólszerző: Kovács Á. (58.), Montvai (11-esből, 63.)
Sárga lap: Reznek (12.), Ur (12.), Szilágyi K. (15.) ill.: Kovács D. (60.), Füredi (92.)
Ünnepi hangulatba csöppenhettek a szép számmal érkező angyalföldi fanatikusok, akik elkísérték Nyíregyházára a csapatot. A mérkőzés előtt fúvószenekar, a szünetben pedig gyereksereg köszöntötte a mintegy másfélezer nézőt. A pompás külsőségek apropója, hogy a helyi utánpótlás akadémia a jövőben az Aranycsapat legendás irányítója, Bozsik József nevét viseli.
Ez persze mind nagyon szép, de a Vasas-szurkolók elsősorban akkor kerültek volna ünnepi hangulatba, ha a csapat pontot vagy pontokat hoz el a szabolcsi megyeszékhelyről. Rögtön az első percekben, amikor Szilágyi Pétert tizenegyesgyanús helyzetben buktatták, akár el is indulhattunk volna ezen az úton, Andó-Szabó sípja azonban néma maradt.
Annyi bizonyos, hogy a Vasast sújtó ilyen jellegű ítéletek (vagy elmaradt ítéletek) kapcsán sokan már-már tendenciára gyanakodnak. Mindenki döntse el maga, mi az igazság, de az biztos, hogy ha ilyen korán gólt tudtunk volna szerezni, akkor egészen másként alakul a találkozó.
Az első percek meddő mezőnyfölénye után átengedtük a kezdeményezést a Szparinak, a kék-pirosak (a mieink szokatlan fehér-feketében játszottak) pedig rájöttek, hogy gyors kontrákkal zavarba tudják hozni a védelmünket. Főleg a széleken akadtak problémáink, és ez végül az egész meccs kimenetelét meghatározta.
A 15. percben Pákolicz kígyózott át a védelmünkön, de az utolsó pillanatban hatástalanítottuk, a félidő utolsó tíz percében pedig a nyáron még a Fáy utcában edző Kovács Ádám veszélyeztetett lövésekkel.
Ezek után azt reméltük, hogy a szünet jót fog tenni a csapatnak, hiszen a hátsó vészhelyzetek mellett – az említett Szilágyi-afféron túl –, gyakorlatilag csak egyetlen André Luís által jegyzett távoli lövést jegyezhettünk fel támadások terén.
Az öltözőbeli negyed óra azonban úgy tűnik nem volt elég a „tűzoltásra”, a Nyíregyháza a fordulás után is vehemensen támadott, mi pedig több-kevesebb sikerrel védekeztünk. Végül az 58. percig sikerült tartani a bástyákat, akkor egy gyors baloldali akciót vezetett a hazai csapat, amelynek a végén Kovács Ádámnak már csak a kapunkba kellett továbbítania pár méterről. Igaz, Szatmári bravúrral majdnem megakadályozta ebben, hiszen beletenyerelt a labdába, azonban az túlpördült a gólvonalon, legalábbis a játékvezető szerint mindenképpen.
Az igazi hidegzuhany mégis ezután jött, hiszen négy perccel később Mileusnic körülményeskedett a alapvonalunknál, elveszítette a labdát, majd szabálytalankodott, így büntetőt ítéltek ellenünk. A sokat megélt Montvai volt a végrehajtó, és be is vágta a léc alá a labdát, 2-0-ra növelve ezzel a hazai előnyt.
Az addig mutatott támadójátékunk alapján nem sok remény mutatkozott egy hősies fordulatra, igaz a játékosaink mentek előre becsülettel, de sokszor úgy nézett ki, mintha ezen az estén játszanának először együtt. Különösebb ötlet nélkül vezettük az akciókat, így már annak is örülni kellett, ha Bobo kapura tudott fejelni, vagy Kovács Dániel távolról rátűzte a labdát.
A hazaiak pedig már nem nagyon forszírozták a hajrában a támadásvezetéseket, így a végeredmény 2-0-ra maradt.
Tragédia nincs, hiszen jó csapattól kaptunk ki, de az bizonyos, hogy támadásban sokkal kreatívabb játékra lesz szükség, ha rendszeresen meccseket akarunk nyerni. Márpedig a másodosztályban ez továbbra is elvárásnak tekinthető…
dan
