Vasas – Szolnoki MÁV 1:0 (1:0) 
Illovszky-stadion, 1000 néző 
Vezette: Berger (Gyürüsi, Mohos) 

Vasas: Szatmári – Görgényi, Lucas, Mileusnic, Füredi, Ferkó Á., Thiago, Kovács D. (Polényi, 50.), Szilágyi (Venczel, 63.), Bobô, Deyvison (Luís André, 75.). 
Vezetőedző: Joaquim Machado Gonçalves 

Szolnok: Rézsó – Kiprich (Kállai, 46.), Mile, Pintér, Rokszin, Lengyel (Szepessy, 78.), Tamási, Bohner (Kocsis D., 81.), Tisza, Nagy I., Vári. 
Vezetőedző: Romanek János

Góllövő: Bobô (14.) 
Sárga lap: Görgényi (45.), Bobô(93.) ill.: Kipirich (31.), Pintér (67.) 
Kiálltva: Venczel (80.) ill.: Vári (70.)

A találkozó kezdőrúgását a 85 esztendős Raduly József végezte el, majd Békeffy Gábor marketingigazgató ajándékozta meg veterán jobbszélsőnket.

Talán a régi szép idők megidézésén is felbuzdulva, rögvest a saját kapuja elé szorítottuk az ellenfelet, hiszen Füredi már az első perc végén veszélyes lövést engedett el. 
A huszadik percig gyakorlatilag csak a szolnokiak térfelén folyt a játék, futballistáink remekül járatták a labdát, csak idő kérdésének tűnt, mikor találunk be. A 12. percben volt az első igazán nagy lehetőségünk, ekkor Deyvison verekedte át magát a védőkön, de az utolsó pillanatban tisztáztak előle. Két perc múlva már nem volt kegyelem, egy jobboldali beívelés után Deyvison adott középre, Bobô pedig nem hibázott.

Egy perc múlva pedig jöhetett volna a következő, újra a jobbszélen kezdő fiatal, roppant agilis brazilunk volt az egyik főszereplő, Szilágyi kapusról kipattanó lövése után közelről ismételhetett.
A folytatásban sajnos egyre inkább megcsappant a lendületünk, időnként már fehérmezes játékosok is eljutottak a kapunk elé, ám még mindig mi akaratunk érvényesült, ezt a szolnoki ötösön két egymás utáni tömegjelenet is mutatta. A vendégek tördelték a játékot, az első sárgalapos büntetést azonban csak félóra elteltével érdemelték ki a játékvezető szerint. A félidő zárása előtt, az addig amúgy magabiztos Lucas könnyelműsége okozott izgalmat hátul, ám nem tűnt úgy, hogy a folytatás – a játék addigi képe alapján – tartogatna hasonlókat számunkra.

Aztán a második játékrész mindjárt egy szolnoki kapufával kezdődött, néhány perccel később pedig ismét előttük adódott lehetőség. Arról persze nem volt szó, hogy fölénybe kerültek, de ebben az időszakban inkább csak pontrúgásokból veszélyeztethettünk volna, ha pontosabban végezzük el azokat.
A 70.percben eldőlni látszott a mérkőzés. A szolnoki Vári lába Venczel szájával találkozott, ami piros lapot ért Bergernél, ám csupán tíz percig élvezhettük az emberfórt. Ekkor a középpályán az előbbi sértett Venczel Balázs csúszott be rossz ütemben, az Illovszky-stadionban csak a spori látott szándékosságot, de ez pont elegendő volt ahhoz,, hogy mi is tízen folytassuk. A hajrá inkább a vendégeinké volt, Szatmári többször is szép védéssel őrizte sikerrel nemcsak hálóját, hanem az előnyünket is.

Egy hosszabb ápolás – Bobô és Rézsó ütközése nyomán – még ötperces hosszabbítást eredményezett, de ebből csak hármat játszottak le a csapatok, amikor a bírói hármas véget vetett a játéknak.

fotó: Doba István